Igazából soha senki nem tudja, megmondani, hogy az ember mit, miért tesz. Van pár éve, amikor először láttam élőben amerikai focit. A miért, azonnal beleköltözött a világomba, képileg, érzelmileg egyaránt. A sport önmagában is érdekelt minden műfajában különleges mozgásvilágával, de itt valami olyan dologra éreztem rá, amire a kontinensen túl milliónyian. Nem véletlen, hogy az egyetemi bajnokságoktól az elit ligáig olyan nézőszámokat produkálnak a meccsek, amilyenről itthoni sportvilág álmodni sem merhet.

Szépen lassan itthon is elindult valami. Gombamód szaporodtak a csapatok és nem csak a képernyőkön nyújthatott élményt a küzdelem. Természetesen először Budapest uralta a terepet, de helyet követeltek maguknak a vidéki fellegvárak. Mára egy-egy mérkőzés, rangadó, több nézőt vonz, mint bármelyik hazai foci, igencsak jól megfizetett profi labdarugóival.

Az idei csúcs, a XII. Ratio Media Hungarian Bowl végre a rangját megillető helyen és körítéssel került megrendezésre. Már az eseményt megelőző sajtótájékoztatón elhangzott Boda Gábor elnök úrtól, hogy egyre jobban elismerik a sportágat állami vezető szinten is és ez már önmagában is vázolja a szebb jövőt. A két edző és vezér játékosaik természetesen nem árulták el, hogy a döntőre milyen meglepetéssel készülnek, de azt előre elmondták, hogy ritka nagy harc várható az MTK pályán. Röviden szó eshetett arról is, hogy a női csapatok eddigi “egyedisége” is megszűnhet, hiszen a Cowbells itt is tudott lépni ezen a területen egy nagyot.

Szombaton estefelé aztán kiderült, hogy a telt ház, kiváló hangulatot tud teremteni egy olyan tökéletes adottságokkalrendelkező arénában, mint a Hungária-körúti létesítmény.

A bemelegítésen is lehetett látni az arcokon azt a feszültséget, ami az ilyen rangadókra jellemző. A Miskolcnak volt egy hiányzója, amely igazán érzékenyen érintette Őket, de Rice jelenlétével is igyekezett társaiban a hitet életben tartani. A nézőtéren a hangulat az első pillanattól kezdve a hőséget is túlszárnyalóan forró volt és a szívek csak addig nyugodtak meg, élték át az emelkedettség pillanatait, amíg Miklósa Erika, úgy énekelte el a himnuszt, hogy mindenki karján felállt az a bizonyos szőr.

Nem sok idő kellett, ahhoz, hogy a srácok egymásnak essenek, ahogy az egy döntőn illik. A Steelers kezdett jobban és első támadásában úgy ment át Kolomposokon, mint kés a vajon. Azonnal jött a válasz, egalizálva a táblán szereplő pontokat.

Az első játékrészben aztán tökéletesen látszott, hogy itt bizony minden megtörténhet. A leginkább jellemző a kevés pont és a küzdelem volt. Taktikusabbnak tűntek a fővárosiak és a minimális előnyt a nyomás ellenére a végefelé is tartani tudták.

Az utolsó másodpercekben aztán felszabadultak az indulatok, míg az alapszakaszban csak nyertesek éppen a döntőben szenvedték el első vereségüket, addig a Cowbells legényei Karim Trabelsi vezényletével pont akkor nyertek, amikor az a legfontosabb volt a bajnoki arany és trófea szempontjából.

 Ha, valakit a látott fotók arra inspirálnak, hogy személyesen akarná átélni a bajnokság mindem mozzanatát, előtte a következő esztendő megannyi bajnokaspiráns csapattal. Kávét egy helyen szeretek fogyasztani, mert ott a legjobb, az Óbudai piacon. Életében először volt lányával a „kávés hölgy” amerikai foci meccsen, gyanítom nem utoljára. Erről szól a sport élménye!

Kép és szöveg: Koncz Dezső