„ÁLMODTAM EGY VILÁGOT…”

Minden tizenéves életében az álmok, a felnőtt leszek jövő, oly sok mindent meghatározhat. Otthon, egy régi lemezjátszón állandóan Németh Lehel, Sárosi Kati dalokat hallgattunk, de szüleim megérezhették, hogy nem ez az én világom, mert az egyik karácsonykor kaptam egy bakelit lemezt, gyönyörű csomagolásban. A bontogatás után derült ki, hogy Deep Purple – Fireball volt az ajándék. Be is csapott a menykő! Attól kezdve ritkán használhatták a lemezjátszót.

Szépen, sorban jöttek azok a kedvencek, akik betöltötték a szobámat zenével. Uriah Heep, Iron Maiden és a sort lehetne folytatni a végtelenségig. Kezdett éledni a hazai zenei kínálat is én valahogy a nagy hármasból a Metrót választottam, de jártam a Ganzba is, Bergendyre. Fejest ugrottam a zenei klubok világába. Ott voltam minden koncerten, amit időm és pénztárcám engedett.

Élveztem az életet. Egyszer aztán, nem is tudom mikor, meghallottam az Eddát. Szerelmes is voltam egy szőke tündérbe, szíven ütött a zene, a szöveg, a hang, tehát nem volt „menekülés”. Először rajongóként, majd közelállóként elkísértem a srácokat az ország utolsó szegletébe is. Azok az érzések, amiket akkor átéltem, életem filmjének mai napig legfontosabb részei.

Felfoghatatlan volt, amikor Miskolcon, a búcsúkoncerten jelen lehettem Pataki Attila meghívására. Felemelő volt, mégis torokszorító élmény, hogy utoljára láthatom színpadon mindazt, ami a szívem közepében kapott helyet. Az idő persze nem állt meg. Jöttek új zenék, formációk, dalok. Egy maradt, ami a legfontosabb volt, a rock, bár közben a jó zenéből sok mindent kezdtem el „fogyasztani”. Egy fontos volt, a minőség, az eredetiség, a hitelesség.

Eltelt rengeteg idő és kimondottan élveztem sok koncertjén a mai Eddát is, ami azért nem a régi alapokra épült. Először, a ZÁRTOSZTÁLY zenekar nevét talán két éve hallottam, s már a névválasztás is felkeltette a figyelmemet. Amikor, kiderült, hogy Sipos Peti az énekes, rögtön tudtam, hogy csak jó lehet. Láttam a zenekar felállását és már vadásztam, hogy hol lehet Őket meghallgatni. Ős Edda tagok és egy olyan torok, amely garantált minőség és a BAKANCSOS DALOK!

Mi kellhet még az érzelmek, érzések megidézéséhez? Megint dobbant a szív, régen hallott dalok a Barba Negra Track pódiumán. ZÁRTOSZTÁLY koncert. A híreket hallgatva a miskolci buliról olyan élmény várt rám, amit soha nem törölhetek ki az életemből.

Így érkezett el a július közepe. Figyeltem a gyülekező embereket. Javarészt tisztességben megőszülő rockerek, de voltak igencsak csinos hölgyek is, akik akkoriban maximum tiniként élték  ezeket a zenéket és voltak családok is, akik a gyerekeikkel próbálták megszerettetni az Edda muzsikáját. A Carat, mint elő zenekar, némi kapcsolattal bírt Sipos Petihez, hiszen a basszusgitáros Molnár Imi, a Mirigy oszlopos tagja.

 

Utánuk a színpad azért a főszereplőké volt. Kezdésben is olyat varázsolt Zserbó és Csillag, amihez Pettyes hozzárakta a saját egyéniségét, hogy a közönség azonnal azon a hőfokon égett, amely az a bizonyos Edda érzés. Valamikor, gyerekként álmodtam magamnak egy világot, s ez a bakancsos dalok világa volt. Megint itt volt két röpke órára….

 Peti repkedett a levegőben, megfordult színpadon sok zenész, aki valaha az Edda volt, Talfi, Zsőci a közeli ismerősök között. Ezek után semmi más nem maradt hátra, mint fohászkodni ahhoz, hogy hátha egy idő után még egyszer, így együtt ott lesznek a színpadon. Talán, a fotóim is „el tudják zenélni” azt az élményt, amit, nem felejtek el, még akkor sem, ha „Elhagyom a várost”…..

Kép és szöveg: Koncz Dezső

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s