Az Elek Gyula Kupa már hagyományosan megelőzi a bajnoki rajtot, amolyan helyzetelemzést nyújtva a résztvevők számára a felkészülés állapotáról. A Fradi a házigazda, de ebben az esztendőben igazán rangos mezőnyt sikerült összeverbuválni. A Krím mellett, a német elit csapat a HTC, no és a Trondheim is úgy döntött, hogy az Elek Arénában méri fel erejét.

Csatlakozott a hazai bajnokságból az Alba és a szakemberek szerint is sokra hivatott Siófok. Reggeltől pattogott a labda, magam pénteken délután tudtam kilátogatni a mérkőzésekre. Felkészülési torna lévén úgy gondoltam, hogy kedélyes labdázgatást láthatok, komolyabb erőfeszítés, összecsapások nélkül.

Már az első meccsen kiderült, hogy a hölgyek nem a kisasszonyos megoldásokat preferálják egyetlen kétszer harminc percben sem. A Fehérvár például az első félidőben úgy lepte meg a Balaton partiakat, hogy a legtöbb néző igencsak eltátotta a száját. Aztán, helyreállt a rend és a második félidőben már hengerelt a légiósok garmadájával felálló Siófok.

 

Jött a Fradi! Az eleve meglepetés volt, hogy a „nehézbombázó sor”, Hornyák, Pena, Zizi még a cserepadon sem foglaltak helyet. Oldalról buzdították, az így sem gyenge, pályára lépő sort. Az érződött, hogy egyenlő erők küzdelme zajlik a pályán, s a félidőig egyik fél sem tudta maga alá gyűrni a másikat.

Elek Gábor forgatta a csapatot rendesen és szerepet kapathattak azok is, akik a bajnokikon még nem stabil tagjai a gárdának, de fontos szerep várhat rájuk a pontvadászatban. A THC ezen a délutánon jobb volt, s a végére, tulajdonképpen magabiztosan nyert.

Az edzők minden mérkőzésen igyekeztek fanatizálni lányaikat, mintha a legrangosabb kupa küzdelem fináléjában játszanának, s azt gondolom, hogy mindenki számára hasznos volt minden pályán töltött idő.

Az eredmény talán mellékes a kupa sorsát illetően. Ettől kezdve, minden gárda felmérhette azokat, akikre számíthat, s kipróbálhatta a kombinációs játék ezer formáját. Szép sport a kézilabda, ez bebizonyosodott ezen a két napon is. Jöhetnek a pontokért, serlegekért folytatott csaták.

Kép és szöveg: Koncz Dezső