Feszöltségekkel indult a szeptember elseje reggel. Az iskolai tanévnyitóra menet egy autó által fellökött kerékpárás vizsgálgatta a sofőrrel közösen apróbb sérüléseit, Pár méterrel odébb egy pofátlan vezető nem adta meg az elsőbbséget kirobbanva mellékutcából, amely után dudálások sorát indította el. Az iskola környékén a ritkán látott tumultus borzolta az idegeket.

A tanévnyitó ünnepségen aztán lenyugodott minden. Régen látott barátok, széles mosolyok és kimondottan jó kedv volt az alap. Év eleje mindig várakozással teli állapotban telik. Így lehetett ez azoknak, judósoknak a reggelén is, aki életük egyik legfontosabb vizsgájára készültek.

Meglepetés volt, hogy az aréna előtt már a nyitáskor hosszú sorokban álltak az emberek, s ami még inkább furcsa volt a sok gyerek. Azt gondoltam volna, hogy az iskola elszólította őket a délelőtti lelátókról. Természetesen az engedékenység, a még egy szabad nap elsősorban annak volt köszönhető, hogy ezen a délelőttön indultak a küzdelmek a legnépesebb hazai versenyzői gárdának. Gercsák Szabina, Erdélyi-Joó Abigél, Tóth Krisztián és Vér Gábor.

Az indulás elég szépen nézett ki. Szabina, Abigél és Krisztián vette az első akadályokat. Sajnos ezután a hölgyeknek nem sikerült egy lépcsővel feljebb lépni. Különösen izgalmas volt Abigél mérkőzése. Vezetett is, de jöhetett az arany pont. Kubai ellenfelével szó szerint a végkimerülésig küzdöttek. Egy-egy földre kerülés után felállni alig bírtak, s ebben az állapotban elég volt egy figyelmetlenség és vége lett az éremesélyes álmoknak. A Közönség ettől függetlenül felállva, vastapssal köszöntette Abigélt.

Ennél nagyobb ováció csak Tóth Krisztián menetelését kísérte. Zúgott a „Szép volt Krisz!” kórus a küzdelmek során. Neki köszönhető, hogy a délutáni műsorra is maradt lehetősége a szépen összegyűlt szurkolótábornak a magyar zászlók lengetésére.

A nagyszünet utolsó perceiben aztán a tatamin átvették a hatalmat tündéri táncosok. A Gödről érkezett csapatok, három produkcióval szórakoztatták kiválóan a nagyérdeműt, bezsebelve a tapsokat.

Az igazi hangrobbanás akkor következett be, amikor Krisztián lépett a „porondra”. Annyi szakmai tanácsot nem hallottam még nézőtérről, mint amennyit a hozzáértők kiabáltak a mérkőzés alatt. Természetesen ez a versenyzőhöz nemigen juthat el, hiszen szemmel látható volt a hihetetlen koncentráció és érezhető volt az a fanatizmus, amivel Tóth belevetette magát a küzdelembe.

Számára a végállomást a későbbi világbajnok, Majdov Nemanja jelentette. Az ötödik hely ettől függetlenül megsüvegelendő ebben az igencsak sűrű mezőnyben. Látva népszerűségét, az autógrammért tolongó gyerekek hadát, biztosan ezernyi emberrel gyarapította a sportágat megszeretők amúgy is népes táborát.

Kép és szöveg: Koncz Dezső