Három napon keresztül az ország legjobb borászai randevúztak egymással és borkedvelő vendégeikkel Óbuda macskakövein. A szeptemberi időjárás nem volt túl kegyes a látogatókhoz és a pavilonokban fagyoskodókhoz sem, mert nem csak hőmérő higanyszála nem emelkedett húsz fok fölé, hanem az eső is meg-megnyitotta az égi csatornáit.

Hagyomány ősszel, hogy az ország szinte minden szegletéből érkeznek azok a szakemberek, akik a legjobb nedűkkel igyekeznek szebbé varázsolni napjainkat. Igaz, végig kóstolni a kínálatot veszélyes dolog lenne, mert nehéz ellenállni a jobbnál jobb vörösnek és fehérnek, de mértékkel fogyasztani a minőségi bort nagyon kellemes élmény.

A borokhoz természetesen társultak azok az ételek is, amelyek a mindennapi asztalokon is rendszeres „társai” a koccintásoknak. Elsősorban a sajtok voltak a legnépszerűbbek, igazi őstermelők „boszorkánykonyháiból”. S, hogy mit keresett itt a méz hihetetlen változatos formában, arról a zalai őstermelő vallott. Rengeteg óbudai megrendelője van az interneten keresztül, s ezért havonta egyszer megáll a piac mellett kiosztani a legfinomabb, legegészségesebb termékeit. Úgy gondolta, neki itt a helye!

 

Az igényesség ebben az esztendőben, a zenei kínálatban is tetten érhető volt. A színpadi produkciókat mindhárom napon uralta a jazz. Elég, csak felsorolni a fellépőket, Voga Viki, Hot Jazz Band, Blahalousiana, Váczi Eszter, Bódy Magdi Török Ádámmal, Belau, Djabe és a végére csattanónak a Budapest Bár.

Az időjárás ugyan lehetett volna kedvesebb is, de a borokat kínáló gazdák vendégszeretete pótolta azt, amit a napsütés elspórolt a rendezvénytől. Aki, kilátogatott a Fő-térre és környékére, garantáltan jól érezhette magát függetlenül az elfogyasztott alkohol mennyiségtől.

Kép és szöveg: Koncz Dezső