JOBB VELÜNK A VILÁG!

Hihetetlen mennyiségű fotót készítetem és első felindulásból azt gondoltam, hogy a képek mellé egyetlen sort sem kell leírnom, mert mindent elmesél a látvány. Nem csak tudósítóként vettem részt a Rehab Critical Mass felvonulásán, hanem gyakorló gyógypedagógusként is kötelességemnek éreztem, szombat délután ott lenni a nullás kilométerkőnél. Mégis lett ezernyi dolog, ami kikívánkozik belőlem és igényli a történtek rövid leírását.

A gyülekezőnél izgultam egy keveset, mert úgy tűnt, hogy a létszám nem éri el az elmúlt esztendeit. Hangulat persze jó volt, mert Dj. Dominique, akiről mára tudjuk, hogy elkötelezett híve a fogyatékkal élők rendezvényeinek, olyan hangulatot teremtett, hogy még a kerekes székesek is táncra perdültek.

Ebben az évben, az igazi színt a Nem Adom Fel jelentette. Vidámságuk, boldogságuk magával ragadta azokat is, akik csak nézelődőként kerültek a forgatagba. Fotósként, a gyülekezők között természetesen kerestem a közélet reprezentánsait is, de némi csalódással vettem tudomásul, hogy egy-egy színész, Törley Kata és Kunhalmi Ágnes kivételével nem mozdult sem a politika, sem a civil szféra a fogyatékkal élők felé.

Üde színfolt csupán a Kétfarkú Kutyapárt volt, akik egy kerekes székes társukat tolva, vettek részt a megmozduláson. A segítő kutyusok is /egy farokkal ugyan / alig várták azt, hogy elinduljon a sor eleje. A menet aztán a Lánc-hídon át indult a Bazilika irányába. A Budapest csodáit szemlélő külföldiek biztosan rácsodálkoztak a vonulókra és egészen addig nem sokat értettek az egészből, amíg Dj. Dominique tökéletes angolsággal el nem mesélte a felvonulás miértjét.  Taps és a sorba való beállás volt a „jutalom”.

Az egész rendezvényt áthatotta egy olyan érzés, amit magam részéről a jó értelemben vett büszkeséggel tudnék jellemezni leginkább. A Bazilika előtt felállított színpadon, a Nem Adom Fel együttes fokozta azt a hangulatot, ami felülemelkedhetett a hétköznapok nehézségein.

 Tanárként nincs olyan óra, ahol ne találkoznék a köztünk élő fogyatékossággal. Autisták, tanulásban akadályozottak, idegrendszerükben sérültek, mind-mind csodálatos emberek. Tele vannak a felénk áradó szeretettel, s talán Ők azok, akik a leginkább tudják érzéseiket őszintén közvetíteni a körülöttük lévő világnak. Nagyon meg kellene becsülnünk mindazt, amit kaphatunk Tőlük emberségben.

Kép és szöveg: Koncz Dezső

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s