Túl az első fordulókon, amelyeket csak interneten követtem, végre fotózással is be tudtam kapcsolódni a vízilabda hazai pontvadászatába. Az elmúlt években is sokat voltam a Kőér utcában, elsősorban azért, mert ott mindig barátként, kedves ismerősként fogadtak, másrészt, mert közel a medencéhez, át tudtam élni azt az emelkedett hangulatot, amit a póló jelent a nézők számára.

Két, nagy multú csapat adott a hétközi fordulóban randevút egymásnak, bár az előjelek egyértelműen a hazaiak számára tűntek kedvezőnek. A derbi különleges köszöntéssel kezdődött, mert a hetvenkilencedik születésnap nem akármilyen évforduló a medence mellett, de a csapat orvosa, Dr. Gábor Antal Steinmetz Barnabástól és Novák Ferenctől kapta az évfordulóhoz járó gratulációt.

A Honvéd igazi hullámvasút effektust élhetett át az első két menetben, mert az OSC csapatát verte fergeteges játékkal, majd szinte ugyanilyen arányban maradt alul Miskolcon. A Szeged számára nem sok örömet hozott a kezdés, de a fiatalok joggal bízhatnak egy szebb jövőben.

Nos, ez a bizakodás csupán az első negyedik volt realitás, mert a hazaiak igencsak korán tudatosították az erőviszonyokat.  Persze addig, amíg a kapuban Decker tette bevetetlenné a hálót és Szívós Marci osztotta a labdákat, meg az „észt”, a lelkesedés kevésnek tűnt szegedi oldalon.

A végére a közte tíz, teljesen reális eredmény volt ezen az estén. A Honvéd ismét felülhetett a hullámvasút felső „vonatába”, de a bajnokság igencsak hosszú és nagyon úgy tűnik, nincs verhetetlen gárda a mezőnyben, itt még bármi előfordulhat. Na, ezért érdemes járni vízilabda mérkőzésekre! Ígérem, ott leszünk!

Kép és szöveg: Koncz Dezső