Cirkuszba járó embernek mondhatom magamat, hiszen alig van olyan előadás, amit ne tekintenék meg legalább kétszer. Ennek elsődleges oka az, hogy igazán jó fotókat egy-egy produkcióról akkor tudok készíteni, ha megkeresem azt a helyet, ahonnan e legszebb képek készülhetnek. Ez többnyire másodszorra vagy harmadszorra sikerül.

Különleges atmoszférája van az öltözőknek, az artisták büféjének. Fél órával a kezdés előtt többnyire csend van, mert ez a koncentráció időszaka. Csütörtökön délután aztán „méhkassá” változott a folyosó és egy-két öltöző. Nem csoda ez, hiszen gyerekek lepték el a területet. A Fényszóró Kultúrális Alapítvány vehette birtokba a porondot és környékét.

Hagyomány ez már, több éves múltra visszatekintve. Csepregi Éva és segítői évről-évre meghívják az ország szinte minden szegletéből a fogyatékkal élő embereket, tanáraikat, egy olyan gálaelőadásra, ahol lehetőséget kapnak a csoportok is fellépésre.

Nagydolog ez egy olyan fiatal életében, aki jószerivel el sem jut cirkuszba. Az első órában Éva és sztárvendégei, a Neoton együttes tagjai és Dobrádi Ákos emelték a hangulatot olyan hőfokra, amelyet a porond csak ritkán tapasztalhat meg. Természetesen a tapsorkánból, sikítós tetszésnyilvánításból bőségesen jutott az intézetek, iskolák fellépőinek, akik keringővel, énekkel, hangszeres produkcióval készültek a karácsonyi műsorba, ajándékukat lerakva a képzeletbeli fa alá.

A vendéglátók, a Fővárosi Nagycirkusz, pedig a Csodagömb teljes műsorával ajándékozta meg a csillogó szemű gyerekeket, felnőtteket. Az a három óra, amit itt tölthettünk szinte pillanatoknak tűnt, felejthetetlen élménnyel gazdagítva minden résztvevőt. Ebben az évben is ragyogott a FÉNYSZÓRÓ!

Kép és szöveg: Koncz Dezső