MENNYEI ÉDESSÉGEK TÖRÖKORSZÁGBÓL

Elárulhatom az olvasónak, hogy fiatalabb koromban édesség imádónak hívtak ismerősem. Amikor az egyetlen és legnépszerűbb gyerek lapnál dolgoztam újságíróként, ebédidőben a kollégáim megindultak a közétkeztetés legnépszerűbb formái felé, én pedig a Sziget Cukrászdában kötöttem ki, egy csoki kehely kíséretében. A pincér lányok nem is kérdezték, hogy mit is szeretnék, hanem hozták az „ebédet”. Néha azért oda súgták, hogy jött egy nagyon finom torta, amit kár lenne kihagyni. A csinos hölgyeknek soha nem tudtam ellen állni.

Amikor, a Nagylátószög elindult és benne a gasztronómia rovat, mégis az édességek nem jelentek meg benne leginkább. Ennek oka, hogy igazán kuriózumot nem nagyon találtam megörökítésre érdemesnek. Ismertem rengeteg cukrászt, s volt is velük kapcsolatom, de elsősorban idős koruk miatt nem sikerült megörökítenem munkájukat.

Tudtam, éreztem, hogy azért előbb vagy utóbb találok olyat ezen a területen is, ami megírásra érdemes. Minden évben tudósítok az advent rendezvényeiről Óbudán, s ez nem volt, nem lesz másként idén sem. Amikor végigsétáltam az árusok kínálata előtt, a legmagasabb nívójú kínálatot láttam. Erről egy összeállítást láthat is az olvasó egy-két napon belül.

Amiért, azonban mégis érdemes eljönni Óbudára, az egy olyan hely, amelyet török zászló alatt találtam a Szentlélek-tér és a jégpálya között, félúton. Háromszor is elsétáltam a stand előtt és éreztem a vonzást, amit a torták és a kimondottan török specialitások jelentettek. Nem is tudtam ellen állni a csábításnak és szépen végigkóstoltam az egész kínálatot.

Szenzációs! Olyan ízeket érezhettem, amit azelőtt soha. Azt rögtön tudtam, hogy ez valami egészen másról szól, mint az a számtalan étkezde, ahol töröknek hirdetetett termékek garmadájával árasztják el az országot. Megtaláltam a tulajdonost, Aydemir Barist és beszélgetve vele sok olyan dologra derült fény, amit eddig homály fedett számomra.

Huszonöt éve élek Magyarországon. Mérnökként végeztem és éveken keresztül dolgoztam is szaktudásomnak megfelelően. Aztán egyre erősebben jött elő bennem egy fiatalkori élményem, amikor nálunk a ramadán után az volt a szokás, hogy összejöttünk egy teára és sok-sok desszertre. Kaptam egy sajttortát, ami nagyon ízlett, de pillanatok alatt elfogyott. Szinte akkor eldőlt, hogy az érdeklődésem középpontjába került az édesség.

– Ettől még Magyarországon nem ez jelenthette a jövőt?

– Azt tudtam, hogy a speciális süteményeink csak BAKLAVA-ból jöhetnek, mert ott van meg az alapanyagokból az a három alapvető, ami nélkül az eredeti török íz nem érhető el: a liszt, a pisztácia és a vaj! Bárhol keverik össze ezt a három alapot, nem fogja azt az eredményt produkálni, amit csak mi tudunk. Nincs benne tartósító, színező. Eredeti török íz!

– A torta?

– Olaszoktól tanultuk, de az íz világa az egésznek mégis olyan, amit leginkább az eredetisége jellemez. Ettől más!

– Óbudán, a Fő-téren, advent idején elérhető a rengeteg finomság, de ha valaki kedvet kapott megkóstolni a csodákat, miként teheti meg akár a jövő évtől?

– Számunkra, ez egy kicsit olyan, mint a piackutatás. Eddig csak éttermeknek szállítottunk, de tervezzük olyan üzletek, egy égész hálózat megnyitását, ahol bárki hozzáférhet közvetlenül a török specialitásokhoz. Mára tudjuk, hogy mit keresnek, mit szeretnek az emberek. Remélem, rövidesen találkozhatnak velünk és édesség csodáinkkal az egész országban és szerte Európában.

Meghallgattam Aydemir Baris gondolatait és rá kellett jönnöm, hogy amiről beszél, nem csupán az édességekről, az étkezésről szól. Miről is? Arról, hogy, ami az évszázadok alatt elképzelt, ezernyi szakemberrel megálmodott nép eredeti ötlete, miként teheti életünket színesebbé és varázslatosabbá, akár az ízeivel.

Kép és szöveg: Koncz Dezső


HIGH QUALITY GOURMET DESSERTS FROM TURKEY

 I can tell the reader my friends said that I was a candy-lover when I was younger. When I was working as a journalist for the one and most popular children’s newspaper, my colleagues started off at lunchtime for the most popular forms of catering, and I ended up at the Sziget Confectionery, with a chocolate candle. The waitress girls did not even ask what I wanted, but they did bring “lunch”. Sometimes they whispered that there was a very delicious cake that would be a pity to miss. I could never stand up to pretty women. When the Wide Angle started and the gastronomy box was in it, however, the sweets did not appear to be in there. This is because I did not really find a curiosity worthy of capture. I knew lots of confectioners and I was with them, but because of their age they did not succeed in capturing their work. I knew I felt that sooner or later I found something in this area that was worth writing.

Every year I report about advent events in Óbuda, and this was not the case, this year. When I walked in front of the department store, I saw the highest level of offerings. The reader can see a compilation in one or two days. However, it is worthwhile to come to Óbuda, a place that I found under the Turkish flag between the Szent Lélek tér and the ice rink half way. I walked three times before the stand and felt the attraction of the cakes and Turkish specialties. I was not able to resist seduction and nicely tasted the whole offer.

 Sensational! I felt such flavors I never did before. I knew right away that this was something quite different from the many dining halls where the country was buried with products of Turkish products.

I found the owner, Aydemir Baris, and conversing with him, a lot of things had come to light, which has been obscured by me so far.

  – I live in Hungary for twenty-five years. I am an engineer and worked for years in my knowledge. Then I became more and more active in a youthful experience when it was customary for Ramadan to have a tea and a lot of desserts. I got a cheesecake that was very tasty, but I was out of here for a while. It almost came to my mind that sweetness was at the center of my interest. 

 – Can not that be the future in Hungary?

 -“I knew that our special cakes can only come from BAKLAVA, because there are the three basic ingredients in there, which without the original Turkish flavor is not available: flour, pistachio and butter! Wherever you mix these three bases, you will not produce the results we just know. There is no preservative, coloring. Original Turkish flavor! 

– The cake? – We have been taught from Italians, but the whole world of flavor is still the most characteristic of its originality. That’s different! 

– In Óbuda, on the Main Square, there is a lot of delicacy at the time of Advent, but if someone liked to taste the miracles, how could he do it from next year?

 – For us, this is a bit like market research. So far, we have only been supplying restaurants, but we are planning to open shops, an open air network where anyone can access Turkish specialties directly. We know what people are doing now what they like. I hope they will soon meet you with our sweets and sweets across the country and across Europe.

 I listened to Aydemir Baris’s thoughts, and I had to find out what he was talking about, not just about sweets or meals. What is it? What is the original idea of ​​a people who have been dreaming of thousands of professionals in the centuries, how to make our lives more colorful and magical with their tastes.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s