Ünnep a szemnek

Mester és tanítványai a Bethlen Galériában.

Mester és tanítványai címmel Eifert János mesterkurzusának kiállítása látható a Bethlen Galériában, amelyet Gasztonyi Kálmán festőművész nyitott meg. Az ünnepek előtt megnyílt tárlat 2018. január 17-ig tekinthető meg a Bethlen Téri Színház galériájában (1071 Budapest, Bethlen Gábor tér 3.).

Kiállítók: Aczél Péter, Bajkó Csaba, Bakki Zsolt, Bertók Béla, Csorba Károly, Csörögi Dóra, Dajka Margot Judit, Dudás Emil, Eifert János, Gimesi András Gime, Gyöngyösi János, Józsa Károly, Kovács Gábor, Kricska Nóra, Olasz Ágnes, Pamuk Dóri, Papp Károly, Papp Zoltán, Peti Péter, Rajkai György, Ritter Antal, Roszkos János, Szendrei Tibor és Zih Kata.

„Mesterkurzusaimon nem tanítványokat, hanem mestereket nevelek – idézzük Eifert Jánost – és nem a száraz, szabályokra épülő tudnivalókat sulykolom beléjük, hanem inkább saját egyéniségük kibontakozását segítem, hogy ők maguk fedezhessék fel a lényeget. Természetesen a szabályokat – amelyek persze felrúghatók – meg kell ismerniük. Ám a hallgatók kreatív együttműködésével, a fényképezés örömét ízlelgetve, szinte észrevétlenül fejlesztjük képességeinket. Az alapokat jelentő technika, a fontos esztétika, a kihagyhatatlan képelemzés, a nélkülözhetetlen fotótörténet, valamint az elengedhetetlen praktikus tanácsok segítenek bennünket, hogy a látvány mögött a lényeget felfedezzük, és hogy mások számára is élményt jelentő képeket készíthessünk, amely jellemezheti az alkotó egyéniségét is. Vallom, hogy a fotóművészet nemcsak a pillanat művészete, hanem a gondolkodásé is.”

Gasztonyi Kálmán festőművész megnyitóbeszédéből idézünk:

„Minden művészeti ág oktatása mesterközpontú. Persze tisztában vagyok azzal, hogy a jeles, patinás múlttal rendelkező intézmények is igen fontosak, de az azokban működő, egy mester köré csoportosuló  műhelyek adják a szakmaiság valódi bázisát.

János találkozásainkkor mesélt táncos múltjáról, s természetesen felkészülésem alkalmával olvastam életrajzában, hogy 35 éves koráig hivatásos néptáncos volt.

– Volt? Tényleg csak volt?

– Hiszen mit is tesz egy táncos?

Pörög, forog, vezeti társát, társait – ha kell, irányítja, magához húzza, megöleli, egy ritmusra lépnek, megállnak, elengedik egymást…

– És mit is csinál most Eifert János?

– Pörög, csak pörög, pörgeti társait, tanítványait, segíti, vezeti, irányítja őket, vigyáz, hogy ne lépjen a lábukra, magához húzza, felemeli, majd a kellő pillanatban elengedi őket. Tehát megmaradt Ő vérbeli táncosnak, csak közben fényképezőgépet fogott a kezébe, és annak is a  mestere is lett!

– Mert mitől mester, egy mester?

Először is, szakmailag igenis legyen ott  a csúcson! Önzetlenül adja át tudását, annak minden titkával együtt. Legyen hiteles, példaadó. Tudja, hogy mikor kell bátorítani, de tudja azt is, hogy mikor és mennyire kell bírálni! Legyen őszinte, de emberségében soha ne bántsa meg tanítványait. Ne legyen féltékeny! Tarr Béla híres filmrendezőnk mondása, hogy „nem a mester választja a tanítványt, hanem a tanítvány dönt úgy, hogy ennél az embernél akarok dolgozni, meg akarok ismerkedni vele, mert el akarok valamit lesni tőle…

​- Mit is leshetnek el ettől a mestertől tanítványai?​

Kivételes látásmódját, a lankadatlan újítóképességét, kreativitását. Érzékeny, de sokszor meghökkentő kompozíciós készségét…

“Rossz a képed? Vidd el az Eiferthez, majd Ő megvágja…” – hangzik el gyakran a tanítványoktól.

– Az, hogy Eifert igazi – NAGY – mestere a fotóművészetnek, nemcsak nemzetközi ismertsége, kiemelkedő pályázati eredményei (csak 2017-ben a nemzetközi fotóművészeti szalonokon közel 700 elfogadást, 67 díjat érdemelt ki képeivel), 50 év alatt 221 önálló kiállítása a világ 40 országában bizonyítja, hanem tanítványainak itt látható képei is! Itt sok-sok olyan felvétel látható, amelyek nemzetközi fotópályázatokon tucat számra díjakat (arany-, ezüst-, bronz-medálokat), elfogadásokat nyertek, tehát nemzetközi zsűrik megítélése szerint is sikeresek!

„Egy igazi nagymester soha nem nevel tanítványokat, hanem csak mestereket!” – mondta Robert Schumann világhírű német zeneszerző, filozófus.

A digitalizációval a fényképek is időtállóvá válhattak, a “pillanat művészetét” az örökösen fejlődő adattárolók örökre megőrzik. Már nem sárgulhat meg a naptól a nagyi fényképe, vagy nem semmisülhet meg a féltve őrzött negatív. Ma már a “felhők” mindent megőriznek.

Dilettánsok sokszor mondogatják, hogy ma már könnyű kiváló fotósnak lenni, hiszen mindenkinek ott lapul a mobil a zsebében, s bármikor rengeteg képet lehet ellőni, gyakorlatilag korlátlan mennyiségben. Én ezzel nagyon nem értek egyet! Sokkal nehezebb ma elismert fotóművésznek, de akárcsak jó fotósnak lenni, mint régen! Annak idején minden közepesnél nagyobb méretű településen volt egy fényképész, a maga kis műtermével, laborjával. Köztiszteletben álló polgárok voltak, sokukra művészként tekintettek, pedig lehet, hogy az igazolványképeken kívül mást nemigen tudtak csinálni. Még ma is emlékszem gyermekkorom egy-két híres fotós dinasztiájára.

A másik a mennyiség kérdése. 60-70db felvételből könnyebb kiválasztani a jót, vagy 1500-2000 db-ból? Ha van, két pólóm könnyen eldöntöm, hogy melyiket vegyem föl, de ha van 300? Ahhoz már ízlés  és koncepció kell! Egy klasszikus filmes felvétel utómunkáihoz labor kellett, sötétkamra-lámpával, vegyszerekkel, nagyítógéppel. Egy maihoz, informatikai ismeret, számítógép méregdrága szoftverrel. A piros lámpa itt nem feltétel.

Tehát nagyon tehetségesnek kell annak lennie, aki ma kiemelkedő, egyéni látásmódú fotós akar lenni!

 

  1. V. Sztálin – a volt Szovjetunió nagyhatalmú zsarnoka egyszer magához hívatta a szovjet filmművészet legjobbjait, hogy a hatékonyabb filmgyártásról adjon útmutatást nekik.
  2. – Elvtársak? Hány film készül évente hazánkban?

– 1500, Sztálin elvtárs!

– És mennyi ezekből a remekmű?

– Úgy 4-5 db, Sztálin elvtárs!

– Értem… Akkor ezentúl mindig csak azt a 4-5db-ot készítsék el!

Kedves egybegyűltek, fotósok és fotóművészek! Kívánom, hogy minden évben önök is, ti is készítsetek minimum 4-5 db zseniális felvételt!

A kiállítást ezennel megnyitom, köszönöm a figyelmet!”

Gasztonyi Kálmán

 Fotók: Bajkó Csaba, Palotai Misi, Olasz Ági, Kovács Gábor és Eifert János felvételei

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s