NAGYOT SZÓLT A ROCK!

Amennyire ismerem rock zenész barátaimat, tudom, hogy számukra minden koncert, minden színpadra lépés egyformán fontos esemény, legyen az szabadtéri buli, kicsinyke művelődési ház vagy éppen egy rock kocsma világot jelentő deszkái.

Január első szombatjára azért egy kicsit másképpen készülhettem. Szmokingot ugyan nem vettem fel, de ünnepre indultam az Arénába. A várakozás láza nem csak bennem szökött a magasba, hanem szerencsére az igazi rock zenét kedvelők is, rendesen megtöltötték a széksorokat, a küzdőteret.

Nehéz elhinni, de Vikidál hetven, Zeffer hatvan és már a Mobilmánia is tíz. Azt előre lehetett tudni, hogy a hármas jubileum nem akármilyen élményt tartogat, mindenkinek, aki megtisztelte az ünneplőket jelenlétével.

Már az öltöző folyósón lehetett érezni azt az egészséges feszültséget, ami a kezdés előtti pillanatokra jellemző. Készülődtek a szimfonikusok, érkeztek a VIP vendégek, készültek a fellépés előtti utolsó riportok, hogy aztán a “durranás” pontban hét órakor megtöltse a teret.

Vikidál indított olyan, hőfokon, hogy az ember csak ámult a lendületén és természetesen azon a hangon, amelyet imád az egész ország. Figyeltem egészen közelről a szemét. A meghatottság és a rockzene imádata csillogott benne minden pillanatban. A dalok, pedig csak „folytak le” a színpadról, mint a Niagara zuhataga.

Ezt a blokkot zeneileg Jankai Béla vezényelte le, többek között dobos és basszusgitáros fiaival együtt. Itt léptek színpadra Gyula vendégei is, akik a színházi életéből érkeztek dalaikkal színesítve a repertoárt, de még Homonyik Sándor is elénekelhette az „Álmodj királylány” opusát, temészetesen az MHV dalok mellett.

Az őrület, a mánia rövid szünet után indult hódító útjára. Zeffer hatvan és természetesen a Mobilmánia, kiegészítve Závodi Janóval és Lukács Petával, szólógitár kavalkádot hozva a leírhatatlanul szépen megkomponált „képbe”. Egy dal erejéig, sajnos már csak a kivetítőn velünk volt Tunyogi Péter is, igazán elérzékenyítve azokat, akik láthatták még színpadon.

Szavakkal nehéz leírni azt, ami történt a koncerten, de talán a fotóim érzékeltetni tudják egy parányit, ami a rock rajongók számára kihagyhatatlan volt. Érdekes volt látni a közönség soraiban a rengeteg fiatalt.  Meg voltam győződve arról, hogy Vikidál, a „Kétforintos dal” a magamfajta, ezen a zenén nevelkedett korosztály számára jelent értéket. A pódiumra lépő Horváth Attila fogalmazta meg pár mondatban, hogy a rock örökké fiatalon tart és nem ismer korosztályokat, maga az élet.

A buli végén aztán jött ismét Vikidál, teljessé téve az estet. Azt gondolom, hogy mindenki úgy indult haza, feltöltődve a zene élményével, amely gazdagabbá tette a szíveket és a lelkeket.

Kép és szöveg: Koncz Dezső

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s