ÁDI 70!

Van egy generáció, akik nélkül a hazai zenei élet nem igazán tudna létezni. Sorba ünnepeltük őket hetvenedik születésnapjuk alkalmából, de ide sorolhatóak a hatvanasok, sőt talán még az ötvenesek is. Arról már nem is beszélve, hogy nem csak az egyéniségek, hanem a formációk jelentős része is jubileumokat mondhat magáénak és a sor közeljövőben is folytatódik.

 Kresgéltem emlékeim között, hogy Török Ádám mikortól kerülhetett először a látókörömbe. Vad rock rajongó voltam, de kétségtelenül hatással volt rám a Bee Gees féle világ is, főleg amikor a szerelmek váltak fontossá a mindennapokban.  Azt gondolom, hogy a legendás Bem Rock-part lehetett az első „randevú”. Aztán nem volt olyan fesztivál, ahol zeneszeretőként ne találkozhattam volna a MINI valamelyik formációjával.

Természetesen a legmeghatározóbb bulik a Tabán koncertek voltak, amelyekről mindenki tudta, hogy „apukájuk” Ádi.  Ádi, merthogy zenészek, rajongók, újságírók számára Ő volt az a kedves ember, akit csak becézve ismert a világ.

Soha annyi, fellépése nem volt hazai zenésznek, mint neki. Különleges zenei tudása, végtelenül finom játéka nem csak itthon aratta a babérokat, hanem a földgolyó szinte minden pontjára eljutatta a magyar muzsika csodáját.

Több időt először akkor tudtam vele tölteni, amikor „Sztárbarangoló” műsorom kapcsán a nem túl közeli Sátoraljaújhelyre látogattunk. Mi ketten és egy kamera. Sétálva a város utcáin érezhető volt az a szeretet, amely körülvette. Gyanítom ez pontosan így történt volna, ha egy másik városban jelenünk meg.

Az is természetes volt számomra, hogy amikor a “Sztárok és sztorik” könyvembe a legjelentősebb hazai előadókat verbuváltam, Ádit az elsők között kerestem meg. Kértem egy történetet és Ő azt a sztorit mesélte el, amelyik a zenekar megalakulásakor lett soha nem feljthető élménye. Egy akkor vásárolt hosszú furulyával járták a badacsonyi Tátika presszót és környékét. Belvárosi hippik furcsa öltözetben, kivívták a helyiek odafigyelését. Egy kofa meg is jegyezte, hogy: „Nézd már, ott jönnek a huligánok, és leütő is van náluk!” Így lett a hangszerből veszélyes fegyver.

Mindez, igen csak régen történt, és a Gödör Klub béli születésnapi koncert pedig, január utolsó szombatjának lett kiemelkedő eseménye. Nagyon nehéz ilyenkor kiválasztani, ami egy ekkora repertoárból bele tud férni három órába. A kezdés a legújabb projektet mutatta be a zsúfolt telt háznak. Bartók. Ritkán lehet hazai színpadon ilyen varázslattal találkozni, amely Ádám világával ötvözi a zseniális szerző műveit. Áhítat, talán ezzel a szóval lehet leginkább jelzőt akasztani a hallottakra. Közelről figyelve ez nem csak a közönségre volt ilyen hatással, hanem a közreműködő zenészek mindegyikére.

A második menetben aztán sorra léptek színpadra azok a zenészek, akik javarészt hasonló korosztályt képviselnek és valamilyen formációban részesei voltak Török Ádám munkásságának. A teljesség igénye nélkül…Németh Lojzi, Tátrai Tibusz, Závodi Janó, Muck Feri, Pinyó és még nagyon sokan.

Maximálisan örömzene a közönség gyönyörűségére, akik, amint egy-egy beszélgetésből kiderült még Szigetvárról is érkeztek a jeles estére. Azt mondanom sem kell, hogy senki nem ment úgy haza, hogy hiányérzete lett volna a zenéket illetően. A dologban azért az a szerencse, hogy bár sokan maradtak le erről a buliról, mert egyszerűen elfogytak a jegyek, a show megy tovább.

Kép és szöveg: Koncz Dezső

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s