MERT TANÍTANÉK!

Elég régen vagyok már a pedagógus pályán ahhoz, hogy emlékezzek arra, amikor szeptember elsején egyenes gerinccel és emelt fővel vonultam végig azon a településen, ahol várt az iskola és a diákok. Rang, megtiszteltetés volt tanárnak lenni. Félreértés ne essék, nem sírom vissza a múltat, bár a fiatalságomat igen. Aztán, ahogy teltek az évek egyre jobban „kopott” a megbecsülés érzete.

Az elmúlt pár év oktatáspolitikájának köszönhetően pedig egy hánykolódó tengeren érezhette magát az egész szakma, pehelykönnyű bárkaként sodródva. A központosítás olyan méreteket öltött, hogy már az is csoda, hogy nem szereltek kamerákat minden osztályterembe, becsatornázva egy központi monitorrengetegbe. Persze, ezzel nem szeretnék „tanácsot” adni az oktatásvezető politikusoknak, inkább csak azt érzékeltetném, hogy szinte minden lehetséges, amellyel a tanári szabadság elé gátakat lehet építeni.

Felüdülés volt, amikor harcos kiállással megjelent a Tanítanék Mozgalom. Olyan tömegeket tudott megmozgatni, amilyenre senki sem számított, s úgy gondolom, hogy akkor nem csak az elégedetlen pedagógusok vonultak a Hősök-terétől a parlamentig, hanem a NÉP talált magának fórumot, ahhoz, hogy kiállhasson igazáért.

Tömeg ide vagy oda, taktikázás, süket fülek voltak a reakciók a felvonulás erejére. Ebben az évben aztán megint elkezdődött valami, ami bizakodással töltheti el azokat, akik még hisznek a változás lehetőségében. Január nem a megmozdulásokról híres, de a diákok megmutatták alig több mint egy hete, hogy, ha nem is tízezrével, de érdemes egy tüntetés keretében közhírré tenni tizenkét pontjukat. Vasárnap pedig a Tanítanék jelent meg ismét a Kossut-téren. Nagyon nagy tömegre nem is számítottak, de legyen itt egy történet a miértről.

Ismerőseim körében természetesen beszélgetés témája volt a hétvége. Egyik munkatársam jelezte, hogy lélekben ott tud lenni, de egyedül neveli két gyermekét és amennyiben felfedezik a tömegben, nem biztos, hogy pedagógusként azt a feladatot tudja ellátni, amit szakmai tudásával elért. Máshonnan is érkeztek jelzések arról, hogy egyszerűen félnek az emberek a retorzióktól és jobb a békesség alapon távol maradnak az eseménytől, amivel egyébként teljes mértékben egyetértenek.

Kitűnően felépített tüntetés volt, ritkán hallható tartalmas, néhol indulatos beszédekkel. Olyan érzésem volt, mint amikor a föld mélyén fortyog a láva, ki-kibugyogva a föld alól, megmutatva magát, hogy aztán mindent „eltakarítva” szabaduljon ki fogságából, engedve az alulról érkező nyomásnak. Az egész megmozdulásban a legizgalmasabb az volt, amikor az „Oktatási Minimumot” transzparens mögé olyan pártok képviselői álltak fel egymás mellé, akik egyébként, más ügyekben talán szóba sem állnak a másikkal.

Az oktatás pártok felett álló történet lehet mindannyiunk számára, a jövő érdekében. A Tanítanék Mozgalomnak talán ezt sikerült megértetni mindenkivel, aki a közért hajlandó tenni. Van hitem abban, hogy lesz még olyan a közeljövőben, hogy egy dolgom marad csak: TANÍTANI!

Kép és szöveg: Koncz Dezső

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s