AZ AKVÁRIUMBÓL JELENTEM

Mielőtt a kedves olvasó azt hihetné a cím alapján, hogy alámerültem a halbiológia kétségtelenül érdekes tudományába április elsejei tréfaként, megnyugtathatom, hogy erről szó sincs. Az viszont nem volt vicc, hogy egy legendás zenekar visszatért a színpadra.

Bevallom, régebben mértéktelen koncertfogyasztó voltam és nem nagyon volt olyan első, vagy akár második vonalba tartozó zenekar, akiket ne hallgattam volna meg többször is. Kutattam az emlékeim között, de az EXOTIC anno, egyetlen egyszer került, nem is egyedül, hanem közös koncerten a látókörömbe. Arra emlékeztem, hogy a srácok hihetetlenül precízen játszották el országos slágereiket.

 Kikerülhetetlen volt, hogy az ember ne találkozzon munkásságukkal szinte minden nap, mert nem nagyon volt olyan ember széles e hazában, aki ne fütyörészte, énekelte volna a „Nézz rám tizedes” dallamát, az ikonikus „Trabanton szállni élvezetről” már nem is beszélve.

Furcsa is volt, amikor a csapat eltűnt a koncertkínálatok palettájáról. Külön-külön azért tudtam figyelni szinte mindenki zenei területen végzett munkásságát. Szerencsére nem túl szorosan ugyan, de a médiában, zenei világban ügyködve, a jó kapcsolatok is megmaradtak.

Természetes volt, hogy pár hónapja felkaptam a fejem az első hírek hallatán, hogy jön a nagy „Cam back”! Tapasztalatból tudom, hogy a visszatérés sokszor nehezebb, mint a befutás. Kérdőjelekkel nézik az emberek a történetet, s az is biztos, hogy a régi dalokból megélni csak egy-két koncert erejéig lehetséges.

Figyeltem a világhálón az eseményeket, s az ott látottak azt sejtették, hogy nem csupán egy nosztalgiázó estre számíthatok. Bennem is nagy volt a várakozás, s gondolom Sipos F. Tamásékban ez hatványozódottan jelentkezett.

Azt sejtettem, hogy a zenei tudás nem kopott, s örömmel érzékeltem, hogy nagyon érett produkcióval született ujjá a zenekar. A régi slágerek természetesen húzták a hangulatot az egekig és boldog volt mindenki. Semmi ugrálás, semmi attrakció, csak a zene szólt, de az nagyon.

Örömhír azoknak, akik lemaradtak erről a buliról, hogy a vadonatúj stúdió lemez sem azért született, hogy Tabár Zoliék egyetlen estére ragyogják be a koncerttermet. Lesz még alkalom találkozni Vilmáékkal jó pár nagy koncerten. Csak annyit mondhatunk „zenefogyasztóként”, hogy üdv a fedélzeten!

Kép és szöveg: Koncz Dezső

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s