MERT GYEREKNEK LENNI JÓ!

Amennyiben valahol kinő egy ugráló vár a földből, garantáltan gyerekhadak szállják azt meg pillanatok alatt. Húsvét hétfő délelőttjén Szabó Tímea és csapata kedveskedett Óbudán több gyereknek, s nem csak ugráló várral, hanem rengeteg finomsággal, fonott kaláccsal, fánkokkal, pogácsa hegyekkel.

Néztem az önfeledten ugráló gyerekeket, s az jutott eszembe, hogy őket egyáltalán nem érdekli, hogy vezető politikusok szolgálják fel az édességeket, irányítják a rajzversenyt, segítenek kitölteni az egyszerű játékos kérdéseket.

Miközben Ők játszottak, azért a szüleik rengeteg információhoz juthattak főleg az egészségügyről, az oktatásban tervezett változásokról, amelyek a választások után a reményekből valósággá lehetnek.

A nap mindezektől függetlenül a gyerekeké volt, akik a széllel dacolva imádták mindazt, amit birtokba vehettek. Természetesen a legnépszerűbb, az ugrálásra kiváló alkalmatosság számított, de sokan talán először ülhettek fel a békés pónilovak hátára, araszolva egy-egy kört.

Csinos lányok segítettek a lufi osztásban és a rajzolás mellett igazi tojásfestésre is jutott idő. Lehetett válogatni rengeteg plüss állatkából, babából, amelyek ma este valószínűleg a kedvenc alvó társak lesznek. A fiúk válogathattak a tűzoltóautótól, a markolóig, s láthatóan elmélyültek a játékok világában.

A jelenlévő fiatalok kora az egy éves kortól a tizenötig terjedhetett, de érdekelte az esemény fiatal házaspárokat is és szép korú embereket is jócskán. Ahogy néztem és fotóztam a gyerekeket, óhatatlanul arra gondoltam, hogy a boldog arcok vajon milyen hétköznapokat rejtenek?

Tudjuk, hogy az oktatás romokban és irreális teher van a tanulókon, függetlenül attól, hogy melyik osztály szinten koptatják a padot. Saját foglalkozásomból adódóan látom, hogy a fogyatékkal élő gyerekek, de teszem hozzá felnőttek, lehetőségei olyan mértékben szűkültek, hogy szinte már nincs is alagút végén fény.

Beszéltem egy anyukával, aki látássérült gyermekével hónapok óta nem jut megfelelő vizsgálathoz. Találkoztam olyan nagyszülővel, aki azért állt meg az eseményen mert meglátta, hogy fonott kalács is van a kínálatban és ezt ő ebben az évben unokájának egyszer sem tudta megvenni.

A szomorúság, a gondok szerencsére erre a délelőttre otthon felejtődtek és ragyogó arcok, elmélyült játszadozás vette át hatalmát. Van egy generáció, akik számára ezek az élmények mindennél fontosabbak ma még, de pár év kell csupán és Ők lesznek azok a gondolkodó diákok, akik ma rendre utcára vonulnak kinyilvánítva véleményüket. Még pár év és választani is tudnak a politika kínálatából. Az első élményt már elraktározhatták húsvét hétfőn.

Kép és szöveg: Koncz Dezső

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s