RICE, RICE, BEATRICE!

A koncert, az “év koncertje” tudósítást kivételesen nem onnan kezdeném, hogy mit játszott először a zenekar, hanem az egyes villamostól. Zötyögtem Óbudáról az Aréna felé és szinte minden megállóban érkezett jó pár babos kendő. Egy kicsit mókás volt az enyhén túlsúlyos, hatvan feletti úriember nyakába tekert pöttyös látványa, de előrevetítette azt, hogy nagy buli lesz este.

 A környező vendéglátóipar tulajdonosai is dörzsölhették a tenyerüket, mert egy kávéhoz alig lehetett hozzájutni a környező utcákban, igaz sörökhöz könnyebben. Fogyott is rendesen a nedűből és a hangulat egyre feljebb emelkedett. Már itt zúgott a Rice, Rice rigmusok sora.

Fotósként megtudtuk, hogy az „árokból” három szám és utána irány a tömeg. Aki képriportban gondolkodott vakargathatta a feje búbját, de a feladatot megoldani kellett és a mikéntje senkit sem érdekelhetett. Az elő zenekart természetesen végig lehetett fotózni közvetlen közelről.

Ritkán szoktam írni azokról a fellépőkről, akik felvezetik az estét. A Xenon esetében azonban egy pillanatra meg kell állni. Szóltak rendesen és érezhető volt, hogy a közönség első soraiban vannak rajongóik. Megfigyelhettem, hogy egy tíz év körüli fiatalember kívülről fújta a dalokat, s a már első sorban várakozó Ricések is vették az adást. A fotósok nem sok figyelmet szenteltek a csapatnak, egészen addig, amíg a színpadon megjelent két hölgy, akikről a túlöltözöttség nem volt a legfőbb jellemző és mozgásuk is túlfűtött erotikával volt jellemezhető.

Rövid átszerelés után aztán Miklóska „intrója” után valós hangrobbanással kezdett Nagy Feró csapata. Aki közel állt, lehet, hogy enyhe hallássérüléssel távozott a helyszínről. Olyan elánnal pörgött a buli, hogy Feró korát meghazudtolóan diktálta a tempót, s látszott minden zenészen, hogy kitörő boldogsággal kezeli hangszerét.

A koncertről tulajdonképpen sokat nem írnék, mert nem az első esemény volt, ahol volt szerencsém meghallgatni a repertoárt. Itt azért egy kicsit más volt a dolog, mert a monstre műsorban követték egymást a korszakok és természetesen ennek megfelelően a sztár vendégek és elhangzottak azok az ikonikus nóták, amelyek már nem részei a Beatrice „napi” koncertjeinek.

Azt, sajnáltam, hogy alig nőttem százhetven centi fölé, mert a harmadik szám után a közönség soraiból kezeken keresztül, ugráló fejek mellett kellett képet találni, de talán sikerült annyit begyűjteni, hogy illusztrációnak visszaadják azt a hangulatot, amit a jubiláló zenekar teremtett a Papp László Arénában szombaton este.

Kép és szöveg: Koncz Dezső

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s