Amikor megtekintettem a tüntetésen készült fotókat még az éjjel, arra gondoltam, hogy egy sort sem kellene leírnom, mert a képek mindent elmesélnek. Természetesen azért néhány gondolat kikívánkozott belőlem.
A választások óta szinte csak felháborodott reagálással találkoztam. Sok olyan barátom, családtagom van, akik jobboldali gondolkodásúak és egy két alpári beszólástól eltekintve értelmesen elvitatkozgattunk arról még a választások előtt, hogy mi várható. Örültek a győzelemnek, de a legtöbben megijedtek a kétharmadtól, nem titkolva azon véleményüket, hogy még azok a fékek is megszűnhetnek, amelyek azért az utóbbi időben már alig-alig fogtak.
Gondolom a Fidesz vezérkarában is lehetnek így páran, mert a „vezér” kijelentései ebből a szempontból nem voltak túl biztatóak az utóbbi időben és azt egy-két belső forrásból lehet tudni, hogy a NEM szó el sem hangozhat a vezérkarban az intézkedésekkel kapcsolatban, még akkor sem, ha az kimondottan ártalmas hazánk szempontjából.
Tisztelem és elfogadom azoknak a véleményét, akik szavaztak a kormánypártot támogatva abban az esetben, ha indokaikat észérvekkel tudták alátámasztani. Volt ilyen! Nem tudom azonban elfogadni azoknak a sonkával megvásárolt tömegeknek a szavazatát, akik számára csak a migránsveszély és a négy év alatt egyszer kapott támogatáson, no meg a közmunka elvesztésének félelme vezette a kezét az X behúzásakor. Az ukrán, román vendégszavazókról már nem is beszélek.
Nem voltam ezzel egyedül. Először egy srác kapcsolt a döbbenet után, amikor elindította a „lavinát”. A civilek azonnal kapcsolódtak és jöttek a pártok is mindannyian. Egyik ismerősöm azt mondta, hogy fanyalognak a vesztesek. Ebben a szépséghiba csak az, hogy a vesztesnek nevezettek voltak többen még a leadott szavazatok arányát is figyelembe véve.
Hogy a csudába jöhet ki így az abszolút többség? Sehogy! Csellel, csalással a demokrácia teljes sárba döngölésével Európa közepén. Fiatalok, idősebbek, egyetemisták, pedagógusok, egészségügyi dolgozók gondolták úgy, hogy meg kell mutatni, hogy vannak ebben az országban sokan, akik nem osztják a győzelmi mámorban az ellenük szavazókat pocskondiázó, le hazaárulózó emberek gondolkodását.
Mindegy is, hogy mennyien voltak a vonuláson és a Kossuth-téren. Erőt mutattak, méghozzá olyat, ami talán utoljára az internet és az első pedagógustüntetésen volt érezhető. Gyanítom, hogy a szombati megmozdulás felülmúlta mindkét eseményt. Döbbenet volt, hogy amikor hazaértem és egy mérkőzés szünetében a szokásos egyperces híreket kellett, mint minden ilyen esetben megtekintenem, a „köztévé” vezető híre az volt, hogy vagy százan tüntettek valahol külföldön a migránsok ellen, majd a második hír is migránsozott egyet, s lézengő embereket mutatva a harmadik hír egyetlen mondattal említést tett arról, hogy volt egy ilyen is Budapesten.
Rossz hírem van számukra és elgondolkodhatnak az ország irányítói is. Ezt a tömeget már nem lehet szőnyeg alá söpörni, és amint azt meghirdették, FOLYTATJUK! Nem hinném, hogy lehet irányítani egy országot diktatórikus eszközök nélkül ekkora ellenszélben.
Késő minden kisöreg! Eső után köpönyeg! avagy Jó reggel Vietnám
KedvelésKedvelés