A TÖMEG EREJÉVEL

Amikor megtekintettem a tüntetésen készült fotókat még az éjjel, arra gondoltam, hogy egy sort sem kellene leírnom, mert a képek mindent elmesélnek. Természetesen azért néhány gondolat kikívánkozott belőlem.

A választások óta szinte csak felháborodott reagálással találkoztam. Sok olyan barátom, családtagom van, akik jobboldali gondolkodásúak és egy két alpári beszólástól eltekintve értelmesen elvitatkozgattunk arról még a választások előtt, hogy mi várható. Örültek a győzelemnek, de a legtöbben megijedtek a kétharmadtól, nem titkolva azon véleményüket, hogy még azok a fékek is megszűnhetnek, amelyek azért az utóbbi időben már alig-alig fogtak.

Gondolom a Fidesz vezérkarában is lehetnek így páran, mert a „vezér” kijelentései ebből a szempontból nem voltak túl biztatóak az utóbbi időben és azt egy-két belső forrásból lehet tudni, hogy a NEM szó el sem hangozhat a vezérkarban az intézkedésekkel kapcsolatban, még akkor sem, ha az kimondottan ártalmas hazánk szempontjából.

Tisztelem és elfogadom azoknak a véleményét, akik szavaztak a kormánypártot támogatva abban az esetben, ha indokaikat észérvekkel tudták alátámasztani. Volt ilyen! Nem tudom azonban elfogadni azoknak a sonkával megvásárolt tömegeknek a szavazatát, akik számára csak a migránsveszély és a négy év alatt egyszer kapott támogatáson, no meg a közmunka elvesztésének félelme vezette a kezét az X behúzásakor. Az ukrán, román vendégszavazókról már nem is beszélek.

Nem voltam ezzel egyedül. Először egy srác kapcsolt a döbbenet után, amikor elindította a „lavinát”. A civilek azonnal kapcsolódtak és jöttek a pártok is mindannyian. Egyik ismerősöm azt mondta, hogy fanyalognak a vesztesek. Ebben a szépséghiba csak az, hogy a vesztesnek nevezettek voltak többen még a leadott szavazatok arányát is figyelembe véve.

Hogy a csudába jöhet ki így az abszolút többség? Sehogy! Csellel, csalással a demokrácia teljes sárba döngölésével Európa közepén. Fiatalok, idősebbek, egyetemisták, pedagógusok, egészségügyi dolgozók gondolták úgy, hogy meg kell mutatni, hogy vannak ebben az országban sokan, akik nem osztják a győzelmi mámorban az ellenük szavazókat pocskondiázó, le hazaárulózó emberek gondolkodását.

Mindegy is, hogy mennyien voltak a vonuláson és a Kossuth-téren. Erőt mutattak, méghozzá olyat, ami talán utoljára az internet és az első pedagógustüntetésen volt érezhető. Gyanítom, hogy a szombati megmozdulás felülmúlta mindkét eseményt. Döbbenet volt, hogy amikor hazaértem és egy mérkőzés szünetében a szokásos egyperces híreket kellett, mint minden ilyen esetben megtekintenem, a „köztévé” vezető híre az volt, hogy vagy százan tüntettek valahol külföldön a migránsok ellen, majd a második hír is migránsozott egyet, s lézengő embereket mutatva a harmadik hír egyetlen mondattal említést tett arról, hogy volt egy ilyen is Budapesten.

Rossz hírem van számukra és elgondolkodhatnak az ország irányítói is. Ezt a tömeget már nem lehet szőnyeg alá söpörni, és amint azt meghirdették, FOLYTATJUK! Nem hinném, hogy lehet irányítani egy országot diktatórikus eszközök nélkül ekkora ellenszélben.

Kép és szöveg: Koncz Dezső

There is one comment

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s