Őszintén meg kell mondanom, hogy a hét elején még azzal sem voltam tisztában, hogy a két budapesti top csapat mérkőzésére hová is kell elindulnom. Abban, azért biztos voltam, hogy ha nem ezer kilométeren kívül kerül megrendezésre a rangadó, akkor ott a helyem.

 Székesfehérvár lett a helyszín és azon csak sopánkodni tudok, hogy talán a két legnagyobb rajongó tábornak el kell vonulnia a kétségtelenül kiváló adottságokkal rendelkező fehérvári arénába.

Kétszázan így is összejöttünk. Ennél már csak a déli időkezdés volt furcsább, persze a televíziós közvetítés miatt, aminek örülnünk kell, mert egyre többen figyelik a sportág fejlődését hazánkban. Egy cseppet sem irigyeltem a játékosokat, mert a fotósok, az operatőrök a pálya szélén csupán hőgutát kaptak, addig teljes „menetfelszerelésben” garantáltan több kilófogyás és jelentős vízveszteség várt a főszereplőkre.

Az aktuális bajnok jelezte, hogy egészen szoros küzdelem lesz a gyepen, de belehallgattam a Wolves utolsó eligazításába, ahol az edző azzal biztatta csapatát, hogy simán nyernek.

A derbi ennek az instrukciónak a megfogadásával kezdődött. Pont hátán pont. A bikák egészen egyszerűen nem találtak fogást a támadásaikban és a farkasok úgy cikáztak a védelemben, mint kés a vajban. Kezdett az eredmény kellemetlenné válni és a kedélyeket csak néhány nehezen értelmezhető bírói ítélet borzolta.

A végére azért a Cowbells összekapta magát és Cziroknak köszönhetően begyűjtötte a becsület pontokat, de a 36-8 akkor sem túl szép a végeredményt illetően. A vesztesek szurkolói azért bizakodhatnak egy jobb folytatásban, mert a bajnoki pontvadászat igencsak az elején jár. Ígérem, nyomon követjük a legfontosabb eseményeket a Nagylátószög oldalain.

Kép és szöveg: Koncz Dezső