Szinte teljes egészében igaz a főcímben való állítás, hiszen az elnök a sasok élén, az alelnök a gorillák vezéreként és a főtitkár a vendégek csapatában indult harcba a bajnoki pontokért. Érdekes lehetett, hogy a két kapitány, legjobb barátként, a sportág hazai megszerettetésért legtöbbet téve, ezen a délután a pálya két oldalán nézhetett farkasszemet egymással.

Kánikulai hőség, alig szellő, műfüves, gumidarabokkal teleszórt pálya, „talpig” felszerelésben, egy cseppet sem könnyítette a csapatok dolgát. Az első pillanattól érezhető volt a „magasfeszültség”, különösen úgy, hogy a pontszerzést a vendégek kezdték „fénysebességgel”.

Az első dráma, nem sokkal a kezdés után bekövetkezett, amikor egy véleményes bírói ítélet után Boda Gábor, hevesen reklamálva, összeesett a pálya szélén. Döbbenet a nézőtéren, a játékosok és a stábok között. Jelentem, a hírek így este arról szólnak, hogy jobban van. Szüksége van rá a sportágnak!

A mentőknek aztán nem csak ekkor volt dolguk, mert az rendben van, hogy a küzdelemben nem kímélték magukat a játékosok, de ennyiszer talán soha nem hívták a bírók a segítséget.

Felszívta magát az Eagles és néha olyan lyukat ütöttek a Gorillák védőfalán, ami azért gyerekes hibának tűnt egy kívülálló számára is, nemhogy a szakvezetést tekintve. Meg is rázták magukat a vendégek és olyannyira fel tudták venni a pályára dobott kesztyűt, hogy az utolsó pillanatokig nem dőlt el a bajnoki pontok sorsa.

Egyetlen találattal aztán a hazaiak behúzták a pontokat és jöhetett a törzsszurkolók zöld füstölése. Kérdés, hogy a dunaújvárosi legények képesek lesznek-e a tudásukat pontokká varázsolni. Messze még a bajnokság vége, de szerencsére láthatunk még nagyon sok jó összecsapást.

Kép és szöveg: Koncz Dezső