Elég lenni annyit megírnom, hogy száznyolcvanöt kiállító, háromszáz vadonatúj könyv és ezer dedikálás.

 Budapesten az ünnepi könyvhét ismét felülmúlt minden várakozást, annak ellenére, hogy az időjárás nem a legkedvesebb arcát mutogatta csütörtöktől vasárnapig. A fotóim remélhetőleg ezt támasztják alá.

Az, azért vigasztaló, hogy elgépiesedett világunkban, ahol a telefonok és a legmodernebb kütyük uralják mindennapjainkat, szükség van a nyomtatott könyvre, arra az illatra, amit csak akkor élhetünk át, amikor belelapozunk egy-egy kiadványba.

A tömeg, pedig a szó legszorosabb értelmében hömpölygött. Biztosan voltak, akik a belvárosba tévedt turistaként nem is értették igazából, hogy mi ez a „felfordulás”, de szemmel láthatóan sodorta őket is magával az emberáradat.

Kilométeres sor állt azért, hogy eljusson Ákoshoz az aláírásért, de Kern András és Lukács Sándor keze sem pihenhetett meg egy percre sem a Hungaroton standjánál, mint ahogy az a képeken látható Koncz Zsuzsa, Bödőcs Tibor, Rónai Egon és szinte senki nem kapott egyetlen percre sem pihenőt a dedikálásra váróktól. Külön öröm, hogy ennyi gyereket régen láttam egy helyen.

Így van ez jól! Kell a könyv, kell az irodalom, a vers, a mese és akár a digitális formája mindezek megjelenésének. Olvasó emberrel találkozni olyan érzés, mint, amikor arra gondolok, hogy mégsem tűnt el az értelem, a szó, a mondatok szépen megfogalmazott igénye az agyongyötört társadalomból.

Ezen a pár napon ezreket értek el gondolatok, mondatba öltött formái, s hiszem, hogy megmaradnak nekünk hosszú időre és nem kell kivárnunk az olvasás gyönyörűségét a következő ünnepig.

Kép és szöveg: Koncz Dezső