Vannak vidékek legbelül

  “vannak vidékek gyönyörű

                                                               tájak ahol a keserű

                                                               számban édessé ízesül

                                                               vannak vidékek legbelül…” 

 

                                                                               (Kányádi Sándor: Előhang)

Új galéria nyílt Budapesten, a Budavári Önkormányzat tulajdonában lévő, Döbrentei utca 9. szám alatti Virág Benedek Házban. A galériának neve sincs még, de ez nem zavarta a közönséget, hogy zsúfolásig ne töltse meg a termeket 2018. június 13-án este, amikor is Csörögi Dóra “Vannak vidékek legbelül” című kiállítását Eifert János fotóművész nyitotta meg, és Dr. Nagy Gábor Tamás, Budavár polgármestere mondott köszöntőt. Pál István “Szalonna” közreműködése is nagy élményt jelentett, muzsikájára sokan még táncra is perdültek a Virág Benedek Ház udvarán.

Az új galéria gyönyörű, boltíves falain szinte még meg sem száradt a festék. De mit láthatunk a falakon? Természetesen fotókat, Csörögi Dóra gyönyörű tájképeit, amelyek Kányádi Sándor költő Előhang című versének soraira „rímelnek”. A „gyönyörű” jelző itt nem a szépelgő, csupán a sikerre, díjnyertes fotók készítésére törekvő fotóművész munkáit jellemzi, hanem – Eifert János megnyitóbeszédében elhangzottak szerint – a tudatos művész gondolkodásmódját, tudatosan használt esztétikai alkotóelemeit a vizuális megjelenítésben. Az ember és természet egykoron harmonikus együttléte az iparosodással, civilizációval kezdődően diszharmonikussá vált. Ma már ott tartunk, hogy a földjeinket méreggel szórtuk tele, pedig csak a kártevőket, a gyomokat akartuk kiirtani; friss levegőt hamarosan csak műanyag zacskókból szippanthatunk, mert gyáraink, gépjeink, autóink segítségével mérges gázokkal fújtuk tele a légteret, pedig a termelés agyonhajtott tempójú növekedésével, a föld kincseinek kifosztásával a pillanatnyi jelent, az életünket próbáltuk kényelmesebbé, olcsóbbá és mindenki számára hozzáférhetővé tenni; az ózon-lyukat próbáljuk foldozgatni, hogy a klímaváltozás ne a pokol tüzét hozza hamarosan; millió tonnaszámra szennyeztük tengereinket ötszáz év alatt sem elbomló műanyagokkal, szinte hiábavalóságnak tűnik kihalászni ezeket. Mit tehet a fotográfus? Mit tesz Csörögi Dóra, amikor megmutatja a szép tájakat, az érintetlen területeket, ahol még létezik az ember és a természet harmóniája? Megmutatja ezeket, beégeti emlékezetünkbe, hogy tudjuk, létezhet még az ember és a természet harmonikus egyensúlya. Beégeti emlékezetünkbe, és kényszerít bennünket, hogy cselekedjünk: állítsuk vissza az egyensúlyt, az ember és a természet harmóniáját.

Csörögi Dórát mindig vonzotta a képalkotás művészete, de a fotózással tudatosan és aktívan csak 4 éve foglalkozik. 2014-ben beiratkozott egy kezdő alkotói kurzusra, majd a következő évben elvégezte a haladó tanfolyamot, ahol neves fotóművészek látásmódjával ismerkedhetett meg. Azóta élete meghatározó részévé vált a fotográfia, amelyen keresztül elvárások nélkül mutathatja meg önmagát. Az utazás fontos része az életének: Európában, Afrikában, Ázsiában és Amerikában az új felfedezése és új vizuális kalandok keresése jellemezte. Témaválasztásban szinte minden érdekli, utazásai során nagyon szívesen fényképez eseményeket, embert és tájat, de kedvenc témái közé tartozik a tánc és a mozgás is.

Eifert János mesterkurzusának „állandó” résztvevője, ahol a fotóművészet szinte minden műfaját eredményesen gyakorolja. Hazai és nemzetközi pályázatokon szép sikerrel szerepel: 25 nemzetközi FIAP szalonon 337 képelfogadással, 26 díjjal, 18 hazai pályázaton (MAFOSZ, MFVSZ és egyéb) 50 képelfogadással, kiállítással és 9 díjjal dicsekedhetne, ha amolyan dicsekvő típus lenne. De nem az. Inkább szerénysége és elkötelezettsége jellemzi, no meg képeinek technikai és esztétikai tökéletessége. A szépség költészete: Vannak vidékek legbelül…

Csörögi Dóra így fogalmaz: „Számomra a fotográfiában két meghatározó elem van jelen. Az egyik, az adott pillanat egyediségének megörökítése, amely olyan fontos számunkra, hogy azt az egyszeri, megismételhetetlen pillanatot örökkévalónak akarjuk megtartani. Olyan, mintha megállítanánk az időt.

A másik, a saját érzéseink, hangulatunk, gondolataink megjelenítése, láttatása. Minden fotós jelen van a képén, ha nem is látni, de érezni lehet…”

Forrás: www.eifert.hu

Fotók: Csörögi Dóra kiállítási képei, valamint Szabolcs Eszter, Fürjes Viktoria és Eifert János felvételei a megnyitóról

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s