Falusi gyerekként arra emlékszem, hogy már akkor izgalomba jött csapatunk, amikor a focipályán megjelentek a körhintát szállító teherautók. Olyan volt nekünk a búcsú napja, mint egy nagy ünnep. Büszkén járkáltunk a mézeskalácsos és a céllövölde között, kicsípve magunkat az alkalomhoz illően. Jobb években volt még mini hullámvasút is és szenzációnak számított a dodzsem.

Ma már, egészem másképpen zajlottak a jeles napok, főleg úgy, hogy nem füvön, hanem Óbuda Fő-terének macskakövein zajlott a történet. Az árusok itt is jelen voltak, de a főszerep a színpadé lett. A háromszáz éves múltra visszatekintő esemény egykoron a templom kornyékén került megrendezésre. A szentmise most sem hiányzott a programból.

A nap a gyerekek kedvencével, az Alma együttes koncertjével indult, természetesen Bús Balázs megnyitója után. Megtudhattuk, hogy az Almát is elérte a szakadás, hiszen frontembere új zenészekkel folytatja a zenélést, míg a kiváló tagok megalakították a Kifli együttest.

Volt aztán játszóház, nemez készítéssel, de a műsor gerincét a nemzetiségi kórus- és táncfesztivál alkotta majd négy órán keresztül. Más zenei formációk is lehetőséget kaptak, hogy bemutassák hagyományőrző tehetségüket.

A show kétségkívül Szikora Róberthez köthető az esti koncerten, amikor a telt ház táblát ki lehetett akasztani a tér bejárataihoz. Hihetetlen, hogy a Hungária sikerek után az R-GO már harmincöt éve, koncertről-koncertre lázba tudja hozni a közönséget. Így történt ez most is és gondolom így lesz decemberben, az Arénában is. Addig is csikidám!

Kép és szöveg: Koncz Dezső