GRUNDON VOLTAM

Grundon voltam. Pár évtizede ez a mondat még természetes velejárója volt mindennapjaimnak. A tanulás után, délutánonként a mi grundunk felé vettem az irányt. Szinte minden baráti társaságnak volt egy tere, ahol, ha labda került elő, kergettük a porban egészen „ájulásig”, de voltak olyan zugok, ahol meg lehetett beszélni azokat a titkokat, amelyek csak ránk tartoztak.

Ma már nem hinném, hogy lehet találni grundot, pedig legendák keringtek arról, hogy legnagyobb focistáink onnan kerülhettek be komolyabb együttesekbe, mert a megfigyelők ott ólálkodtak állandóan az önfeledten focizó gyerekek körül.

Maga a szó is eltűnt a szótárunkból. Tíz gyerekből egy sem, tíz felnőttből talán egy-egy tudja, hogy mit is jelent a grund. Aki, olvasta a „Pál utcai fiúkat” természetesen tisztában van a regény „főszereplő” területéről, s ha még a színházi zenés verzióval is találkozott, akkor nem kétséges, hogy szívébe zárta a grundot.

Az, hogy van egy GRUND nevű zenekar és még nem voltam egyetlen koncertjükön sem, zenei érdeklődésemnek a hiányossága volt, egészen tegnap estig. Szoktam mondani, hogy Óbuda Fő-tere házhoz jön, mert nyitott ablaknál is tudnám élvezni minden előadóját az Óbudai Nyárnak. Állandó olvasóim, facebook oldalam látogatói rendszeres figyelemmel kísérhetik beszámolóimat, nézhetik fotóimat, mert azért mégiscsak az az igazi, amikor „testközelből” láthatom a produkciókat.

Mindig előbb sétálok a helyszínre, mert ilyenkor lehet igazán fényképezőgéppel „vadászni”. Ami meglepő volt, hogy mire a térre értem már szinte teljesen megtelt, pedig több mint fél óra volt a kezdésig. Készültek a fotók telefonokkal és az élelmesek elfoglalták az első sorokat.

Természetesen láttam már olyan zenekart, amely színészekből verbuválódott, de a Vígszínház fiú zenekara azért is érdekelt, mert talán ebben a műfajban Ők a legfiatalabb felállású társaság. Ezért, aztán az sem véletlen, hogy a fiatal lányok igencsak többségben voltak a közönség soraiban.

Megtippelni nem tudtam, de a biztonsági emberek becslése alapján közel járhattunk az ötezer nézőhöz. Már a zenészek színpadra lépését is sikítás, éljenzés fogadta. Megdöbbentett, hogy a Presser-Dés dalokat, Illést, a Pál utcai fiúk musical számait, a Képzelt riport ikonikus opusait egészen fiatal korosztály énekelte együtt a srácokkal. Szívet melengető dolog, amikor az „örök dalok” megmentődnek egy lelkes fiú csapatnak köszönhetően.

Ami még feltűnt, hogy sok koncert élmény után, azt láthattam, hogy ezek a srácok iszonyúan élvezik, amit csinálnak. Örömzenélés volt minden pillanata a bulinak. Igyekeztem ismét képekben megjeleníteni azt, amit hang nélkül lehetetlen feladat, de a sok fotó a nézőtérről, visszaadhat valamit a tegnap este élményéből. Győztes sportesemények után szokta skandálni a közönség, hogy „Szép volt fiúk!” Ez most a Grundnak is jár.

Kép és szöveg: Koncz Dezső

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s