ZÚDULT RÁNK AZ ÖRÖMZENE

Nagyon ritkán indulok koncertre úgy, hogy nincs szándékomban fotózni. Természetesen a biztonság kedvéért a gép mindig velem van és ez nem csak a kedves sporteseményeken és koncerteken van így. Soha nem lehet tudni, hogy mikor jön szembe a téma.

Először azt gondoltam, hogy a Zártosztályról már készítettem több száz képet, írtam róluk cikket a Nagylátószögben és csak a zene miatt leszek ott a Barba Negra Trackban.  Ez volt a terv. Igaz, az elő zenekar produkciója izgatott, mert a Tabánban, május elsején egy pár számot még sikerült elcsípnem a műsorukból és az nagyon tetszett.

A Stardust most majdnem egy órányit lehetett színpadon. Az első hangtól tudtam figyelni és fotózni a srácokat. Nem túlzás, világszám! Soha nem irigyeltem azokat, akik felvezetik az est fénypontját, mert a lassan gyülekező közönség olyankor inkább sörözik, beszélget a lehető legtávolabb a színpadtól.

Nem volt ez másképp most sem, de amit érezhettem, a zenét hallgatva az emberek egyre közelebb húzódtak a pódiumhoz és ki rácsodálkozva, ki már kifejezetten koncert hangulatban élvezte, amit hallott, látott.

A büszke apa, Charlie gondolom nem először hallotta a fiát énekelni. A tehetség vitathatatlanul öröklődött. Az ember, ha elfordult a látványtól, mintha Bon Jovit hallotta volna. Szenzációs volt a kőkemény alap a dob és a basszus tökéletes összhangjával, a szólógitár pedig úgy szólt, mint a legnagyobbaké, szép billentyűs „szőnyeggel” aláfestve.

Ha, én most egy külföldi impresszárió lennék, azonnal lecsapnék a Stardustra. Biztosan bennük van a jövő. Azt gondolom, jó érzéssel adhatták át a színpadot Sipos Petiéknek.

Az pedig döbbenet, amit ezek a ZENÉSZEK- csupa nagybetűvel -, varázsolnak. A régi Edda tagok és Peti olyan erővel hozzák a bakancsos dalokat, amely meghatározó zenei élmény és látványnak sem utolsó az örömzenélés.

Az est tartogatott meglepetést a szokásos zenei hengeren kívül is, mert a világháló segítségével Amerikából, együtt énekelt barátaival Barta Alfonz is. Jöttek, láttak győztek és gyanítom így lesz ez mindig, amikor sikerül összehozni egy-egy koncert erejéig az „örültek házát”. Ránk zúdult ezen az estén az örömzene és a végére az ég is, kiadós zápor formájában, de ez senkit sem zavart. Jó zenével még elázni is érdemes.

Kép és szöveg: Koncz Dezső

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s