Az Ifjúsági Világbajnokság nyitó napján volt szerencsém végignézni a gyülekező mezőnyt. Már akkor feltűnt, hogy a különböző országok csapataiban nagyon sok a lány. Az is szembetűnő volt, hogy a csinos alakok és kedves arcok egy cseppet sem az ökölvívás sportágra terelték gondolataimat. Akadt egy-egy marcona megjelenésű hölgy, de a többség akár szépségversenyen is indulhatott volna.

Ezek után még inkább kíváncsi voltam a ringben nyújtott teljesítményekre. Hétfő délutánik nem volt szerencsém női mérkőzést látni azokban az időpontokban, amikor jelen tudtam lenni. Fotó így is készült bőven, hiszen először fotóztam a sportok közül bokszot és bizony ezt is tanulni kell, mint minden más sportágat.

Tegnap aztán „hölgy dömping” volt. Alaposan előkészített, különleges hajhálókkal érkeztek a lányok a ringhez, de az arcvonások egészen addig kimondottan kellemes látványt nyújtottak, amíg a fogvédők helyükre nem kerültek és el nem kezdődött a küzdelem.

Nem gondoltam volna, hogy a gyengébbik nem legalább olyan elánnal indul harcba, mint azt a srácoknál láthattam és a pofonok sem tűntek kimondottan nőiesen finomnak. Ilyenkor bizony egy hangyányit eltorzult a látvány, amit a fényképezőgép rögzíteni tudott. Nagy elszántság, fáradhatatlan pörgés jellemezte a mérkőzések zömét. Esetenként a taktikát sem igazán véltem felfedezni és az egész egy fékeveszett verekedésre hasonlított.

A pontozóbírák biztosan tudták, hogy ki vitt be több tisztább ütést és kinek a stílusán látszik az ökölvívás minden szépsége, mert eredményt hirdetni mindig kellett. Ilyenkor volt aztán szembetűnő, hogy kit is takar valójában a hajháló és a fejvédő. Csapzottan, de már nagyon nőiesen álltak a lányok a vezető bíró két oldalára, hogy aztán a piros vagy kék sarok arcán jelenjen meg az öröm. Bizony a veszteseknél gyakran eltörött a mécses, amit a srácoknál egyáltalán nem láttam, úgyhogy az edzőknek volt vigasztalni valójuk bőven az mérkőzés elemzésén kívül.

Alakul a végkifejlet és már csak pár nap kérdése, hogy kik lesznek súlycsoportjaik ifjúsági világbajnokai. Aki még nem látott rangos versenyt, most érdemes délutánonként kilátogatni a Duna Arénába, mert ökölvívást nézni mégiscsak élőben az igazi.

Kép és szöveg: Koncz Dezső