R-GO „ŐRÜLET” 2018-BAN

Amikor, először megláttam a plakátokat, tódultak az emlékek. Ízlelgettem magamban: Szikora Róbert és az R-GO! Nem is tudom, hogy hol kezdjem azokat a gondolatokat, amelyekkel az R-GO „családba” kerültem. Kezdem a legelején, hogy hű legyek a történethez, amely mára már történelem a hazai zenei életben, méghozzá arany betűkkel vésve be magát lapjaiba.

Újságíróként dolgoztam az egykori gyerek lapnál, a Pajtásnál, amelyre talán van még valaki, aki emlékszik is. A Kedves Ismerős rovat volt az enyém. Hétről-hétre kellett találnom egy sportolót, színészt vagy zenészt, aki egy rövid szövegben és egy oldalon egy poszterrel, kedvence volt a gyerekeknek.

Természetesen születhettek hosszabb cikkek is. Írnom kellett egy riportot az akkori Táncdalfesztiválról. Szépséghibája az volt a dolognak, hogy a lapzárta miatt előre kellett megtippelnem a végeredményt. Riport azokkal készült, akik várhatóan nyernek. Elég jó volt a találati arányom, és amikor a „Limbó- hintó” Hungária dal megkeresése megtörtént. Fenyő Miklós a beszélgetést passzolta Szikora Robinak. Megtörtént, de Robi „odasúgta” hogy egy sztorival egy hét múlva megkeresnek a szerkesztőségben.

A napi sajtóból már tudtam, hogy Robi robbantott és kilép a sztárcsapatból. Merész, akkor ezt gondoltam magamban. Eljött a találkozás napja. Képzeljenek el egy csöndes szerkesztőségi folyosót, ahol egy-egy írógép halk kattogását lehet csak hallani. megjelent Szikora Robi, Környei Attilával és a folyosó végén lévő tárgyaló felé vettük az irányt.

Soha nem felejtem a látványt. Egyszerre tizenöt fej nézett ki az irodákból. Robi talpig kabátban, ezernyi jelvénnyel úgy csörgött, mint egy ébresztő óra. Szürrealista látvány volt. Ekkor hallgattam meg az új együttes ötletét és kaptam egy kazettát is. „Bombázó”, „Megy a lány..”. Nekem borzasztóan tetszett és be is rohantam a főszerkesztőhöz, hogy legyünk mi az elsők, akik bemutatjuk a csapatot.

Lehangoló volt a válasz. R-GO névvel, na, ezt nem! Igaz volt egy tetűirtó szer ugyanezen névvel. Hiába magyaráztam, hogy ez Robi Gyerünk. Azért, a kazettát ott hagytam az asztalán. Fél óra sem telt el és Somos Ági kiváló érzékének köszönhetően letette az asztalomra a demót és csak annyit közölt: Tudod hozni jövő hétre?

Így alakult, hogy nekem volt szerencsém először írni a csíki-dám stílusról. Itt a történetnek vége is lehetne. A Pajtás megszűntével Budakalászon lettem művelődési házigazgató. A zenekar közben akkorát robbantott, hogy az év zenekara, minden hangszeren az év eladói lettek. Sztárok!

Örököltem egy művelődési házat, ahol az „élet” egy gyerek és két nyugdíjas klub volt. Igaz maximálisan nyolcvan ember fért el az egyetlen nagyteremben. Gondoltam egyet és megkerestem Környei Attilát, hogy csináljuk meg az R-GO Klubot. Azt hittem kinevetnek, amikor Robi és Attila először látták a helyet. Robi átgondolta és döntött, legyen! Utólag tudom nagyon is tudta mit akar. Egy olyan helyet, ahol a legközelebbi rajongókkal, a „mókus őrssel” tud találkozni egy hónapban egyszer. Bázis lett Budakalász parányi termével. Ott tudtunk meg mindent első kézből, abból, ami a „boszorkánykonyhában” készült. Új dalok, belső hírek, tervek. A terem azért kiváló helyszín volt ahhoz is, hogy a nagy koncertek előtt a teljes zenekar ott tudott próbálni. Igaz a frász kerülgetett, amikor egy-egy szám közben a srácok elkezdtek focizni. Azonnal előkaptam az összes üveges telefonszámát.

Az sem volt egyszerű egy férfiember számára, amikor jelentésírás közben a két gida, Évi és Saci feszes dresszben az orrom előtt próbálták a táncokat. Kétségtelenül gyönyörű időszak volt. A várpalotai „brigád”, egy csoda hölgy, Edda Egyedfi Edit vezényletével végezte azt a levelezést, amely az ország legnagyobb klubjává emelt minket. Ötezer feletti tag! Ingáztam is várpalota és Budapest között eleget. Ezt a rekordot, azóta sem tudta megdönteni senki.

A bensőséges hangulat mellett a klub életében nagyon fontos volt a zenekar tagjai számára a kötelező megjelenés. Tudok olyan esetről, amikor igazolatlan hiányzásnak „büntetés” volt az eredmény. Aztán jöttek a változások az R-GO életében a különböző időszakokkal, amelyekkel a klub még tudott lépést tartani.

 

 

Tudomásom szerint, manapság is előfordul itt-ott egy-egy rendezvény a klub nevében, bár erről már sem értesítést nem kapok, sem tudomásom nincs. Az utóbbi időben, ha csak tehettem és a közelemben megjelent az R-GO, ott voltam és fotóztam is Őket. A képanyag innen eredeztethető. Robi ugyanúgy „szántja” a színpadot, mint harminc-egynéhány éve. A „csíki-dám” vele örök érvényűvé lett. Mindettől függetlenül a lelkemet, a szívemet készítem december tizennyolcadikára, ahol számomra az elevenedik meg a színpadon, amely kitörülhetetlenül lett életem része, az R-GO.

Kép és szöveg: Koncz Dezső

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s