Nagyon sok előadás bemutatóján jelen voltam fényképezőgépemmel. Volt már úgy, hogy fáztam a porond szélén, és volt már olyan is, hogy nem úsztam meg vízcseppek nélkül az előadást. Most azonban a tél kellős közepén, még a pulóveremet is le kellett vennem előadás közben.

A főszereplő ezúttal a tűz volt. Egy olyan előadást nézhettem végig, ahol már a rendezés is érdekesnek tűnt, hiszen a Rippel testvérek álmodták porondra a majd két és fél órát.

Kezdetnek jöttek természetesen a „tüzeskedés” mesterei az Anima Prizma csoport és a táncos lánycsapat, akik kezében szintén ott lobogott a láng.  Nem volt véletlen a tűzoltói felügyelet és a sok figyelmeztetés a nézők felé, mert a mutatványok legnagyobb része lángba borult. Persze ez nehezen lett volna kivitelezhető Simet László kupolában történő motoros számánál, mint ahogy Richter Kevin állatszámait sem segítette volna elő pár lángcsóva.

A tűz, mint átkötő momentum szerepelt minden olyan szám közben, ahol a hagyományos cirkuszi produkcióknak tapsolhatott a közönség, mint a TwirlinGirs vagy Nagy Molnár Dávid illúzió-showja.

Az egyetlen külföldi szereplő csapat, a Diaz Brothes Argentínából, akik nem csak kiváló dobosok, hanem egy hagyományos goucho táncot bemutatva kápráztatták el a nagyérdeműt. Egy lánc végén két golyó, amelyek olyan ütemet diktálva csapódtak a padlóhoz, hogy követni alig lehetett szabad szemmel, megörökíteni fényképezőgéppel pedig szinte lehetetlen.

A tűzzel való játék mellett azért akadt itt világszám, nem is egy! A Rippel Brothers erőemelő számát a világ szinte minden pontján extázissal fogadták a nézők és a Richtel Kevin által vezényelt lovas akrobata csapat is egyedülálló, magyaros lendületével. A csattanó pedig Simet László halálkerék száma volt, amely szintén meghódította már az egész világot és most március tizedékig boldogítja azokat, akik ellátogatnak a Fővárosi nagycirkuszba.

 

Kép és szöveg: Koncz Dezső