Hosszú idő után jutottam el vízilabda bajnoki mérkőzésre. A Honvég-Szolnok meccset választottam, mert mindig élmény nézni, ha Nagy Viktor véd vagy Bátori, Jansik, Zalánki mutatja be a játék minden szépségét. Előzetesen azt gondoltam, hogy sok gólt látok, természetesen Tisza parti fölénnyel.

Mivel utoljára a bajnoki döntőn volt szerencsém fotózni, jobban izgultam a képek miatt, mint szoktam. Ez is olyan műfaj, hogy bele kell rázódni egy-egy sportesemény, sportág fényképezésébe.

Ezek után, Nagy Viktor csak a bemelegítés során került vízbe, bár Kardos kiválóan tette a dolgát a kapuban. Rá már a KSI-s idejében felfigyeltem. Nagyon tehetséges fiatal. A mérkőzés pontosan úgy indult, ahogyan gondoltam. Jött az első gól vendég részről, aztán pár pillanat múlva a második. Sima lesz, gondolta a maréknyi vendégszurkoló.

Az látszott, hogy a Honvéd nem esett pánikba. A Merész-Szívós duó nem keveset tud a vízilabdáról és tekintélyük is jelentős a sportágban, de az is bebizonyosodott, hogy taktikai fegyverekkel is fel vannak vértezve alaposan. A címben leírt kis csapat jelzőt el is hagynám ezek után, ha a Honvéd „harcosairól” fogok írni.

Mert, igazi harcosok voltak ezen a húsvéti szombat délutánon. Igaz ehhez kellett az is, hogy Decker bebizonyítsa, hogy kapus fenoménokban nincs hiány a hazai vizekben. Taktikusan játszott a hazai gárda és az időkérések is rendszeresen „ültek”. Egy gólnál többel szinte soha nem tudtak meglépni a szolnokiak.

A végén pedig, igencsak furcsa leírni, hogy pontot mentett a bajnokaspiráns a Kőér utcában. Az azonban igaz, hogy ha a Honvéd így tud építkezni a jövőben, számolni kell velük majd a bajnokság végelszámolásában.

Kép és szöveg: Koncz Dezső