NEGYVENÖT ÉVE SZÍNPADON

Az utóbbi időben úgy alakult, hogy szinte csak olyan koncerteken fotóztam, amelyek valamilyen jubileumhoz voltak köthetőek. Április utolsó hetében megrendezett esemény különösen érdekelt, mert némileg érintett voltam az előadó kapcsán közel egy évig. Egy sikeres lemez körül tudtam „bábáskodni”, talán nem is olyan rosszul Ez volt a Dehusa-Líra.

Delhus Gjon a Kongresszusi Központban ünnepelte azt, hogy negyvenöt éve a színpadon van. Ő az az előadó, akin nem látszik a kor.  Azt, nem állítom, hogy pontosan úgy néz ki, mint negyven éve, de lenne mit tanulni a fittség, a külső megőrzésének tudományában. Nem ragozom, ezt a fotók úgy is elárulják.

Szeretek úgy fotózni egy ilyen eseményt, hogy már a hangbeálláson, a back stageben is ott vagyok a fényképezőgépemmel. Tapasztalatból tudom, hogy ilyenkor, az utolsó pillanatokban a legfeszültebb a légkör, kapkod, futkorászik mindenki. Itt nem! Csupa mosolygás, baráti ölelések, nyugodt tempó, rá is csodálkoztam rendesen.

Amikor, pedig a nézőtér rendesen megtelt, felgördült a függöny, és mint a „vízfolyás” elindult a buli, egy kedves gyerek énekével és Delhusa kiemelkedésével a színpad alól. Jól szólt minden és ízlésesen, nem hivalkodóan, kimondottan szép volt a színpad felépítése.

Természetesen a legelső évek dalaival kezdett emelkedni a hangulat, amely azért a vastapsos időszakot igencsak hamar „elővarázsolta”. Az is egyértelmű volt, hogy az első vendég, Chalie már kellően bemelegített közönséget kapott és egy olyan rajongást, ami tényleg csak a legnagyobbaknak jut. Mindössze három szám, de az „söpört”.

Csepregi Éva ismét hengerelt, amit azért tőle már megszokhattunk, bármelyik színpadon jelenik meg. És ezek után is volt még meglepetés, Peter Srámek vendégeskedett Delhusanál, na, nem az otthonában, hanem itt a bulin, s ha már jött énekelt is egy szerzeményt, természetesen a „házigazdától”.

Jöhetett a főszereplőtől egy következő időszak, lírákkal, sodróbb dalokkal. Ki kell emelnem a zenekart és a háromtagú vokált, akik ritkán látható magas színvonalon zenéltek. Nem csoda, hogy a sokoldalú előadó, Schaffer Edina DiJo hegedűjátékával fűszerezett dal Delhusa Gjonnal, megérett arra, hogy ismételni kelljen.

Egy közös dal erejéig megjelent a színpadon , igaz csak fotókkal, Zámbó Jimmy is. Felemelő pillanat volt.

Természetesen a végén „Nika…” ismét varázsolt, de ekkor már együtt énekelt a teljes „ház”, közönségestől, technikustól a fotósig. Emlékezetes marad az este mindannyiunk számára, de elsősorban Delhusa Gjon élhette át azt a szeretetet ismét, amit a közönségtől kap hosszú évek óta.
Kép és szöveg: Koncz Dezső

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s