„Ránk szakadt” egy picit a nyár szombaton kora délután. Belépve a Nyéki uszodába, az OSC fellegvárába az embernek kedve lett volna megmártózni a kristálytiszta, kéken csillogó vízben. Természetesen a házigazda vízilabdázóinak nem ezek a gondolatok jártak a fejükben a bemelegítés során.

Elszántak voltak és hittek is abban, hogy hazai környezetben megállíthatják az FTC csapatát győzelmi sorozatában. A másik oldalon mi sem lehetett természetesebb vágy, mint hogy győzelemmel, hazai vízben ünnepelhessék majdan a legfényesebb érmet a bajnokságban.

Ennek megfelelően feszült volt a hangulat mindkét gárdánál és annak környékén. A Fradi szurkolói hangosan, míg az OSC hívei visszafogottabban buzdították az övéiket. Azért jó volt látni a teljes telt házat, szurkolói hovatartozás nélkül.

A mérkőzés úgy kezdődött, ahogyan azt a zöld-fehérek elképzelték. Gyorsan kialakult egy tetemes előny és az OSC legényei nem találtak fogást a nagyszerűen védő Vogel Somán. Kínos percek teltek el, mire az először zördülhetett meg a vendégek hálója.

Kemény harc folyt a vízben, elsősorban a beállós posztokon. Egy-egy biztató akció után felcsillant a remény a szoros eredményre, de ezt a Fradi „bombázói” ellentmondást nem tűrő módon szertefoszlatták. Hiába az időkérés, a cserék, ezen a délutánon is magabiztos FTC győzelem született és innen már csak egy lépés a „bajnoki csobbanás”.

Természetesen ehhez azért Vad Lajos fiainak is lesz még hozzászólni valója, akik ebben az évben azt bizonyították, hogy kiválóan épül csapatuk, s nem véletlen, hogy a Szolnok vagy az Eger mögöttük végzett a bajnokságban. A dologban egy szívmelengető azért van. Immár sokadszorra bizonyosodott be, hogy a magyar bajnokság ott van Európa élvonalában és ennek leginkább a szövetség és a vízilabdát szeretők örülhetnek legjobban.

Kép és szöveg: Koncz Dezső