Azt gondoltam volna elöljáróban, hogy az FTC vízilabda csapata olyan simán nyeri a bajnoki aranyat, mint ahogy a kés megy át a vajon. Győzelem otthon, még meggyőzőbb győzelem idegenben és jöhet a „csobbanás”.

Ennek megfelelően nőtt a tömeg, jóval a kezdés előtt. Szenzációs volt a lelátó hangulata, természetesen elsősorban a hazaiaknak köszönhetően. A beemlítéskor azonban tisztán érezhető volt, hogy az OSC nem felemelt kézzel érkezett a bajnoki döntőm harmadik megmérettetésére.

 Nagyon nagy kihívásnak tűnt nyerni az FTC, hazainak mondható környezetében, de mint minden labdával játszott sportban, lehetetlen nem létezik.

A mérkőzés pontosan úgy indult, ahogyan azt az OSC eltervezte. A Fradi nem találta a lövő folyosókat, míg a vendégek rendre bevették Vogel Soma hálóját. Az ünnepinek induló hangulat kezdett nyomasztóvá válni, ráadásul a felzárkózás is akadozott rendesen.

A pattanásig feszült légkörben a legvégén maradt a döntetlen és ez pont ara volt elég, hogy ne hosszabbítás, hanem büntetők döntsenek a bajnoki cím sorsáról május 22-én. Jobban koncentrált Fradi és már megint Vogel Soma! Megérdemelten lett bajnok a zöld-fehér gárda, de minden dicséretet megérdemelnek az “ezüstös” fiúk is.

Kép és szöveg: Koncz Dezső