ÉTELT AZ ÉLETÉRT

Minden szombat úgy kezdődik, hogy miután összeszedem magam, irány az óbudai piac. Kényelmesebb lenne hétköznap bevásárolni, de szeretem azt a nyüzsgést, a sorba állást, rövid beszélgetéseket a megszokott eladókkal. Sok érdekes embert látok. Ezen a hétvégén is felfigyeltem egy idős hölgyre, aki legalább kétszer végig sétált a standok között, majd előttem állt be a sorba.

Egy kiló krumplit kért. Kicsit hosszabb lett, maradhat, kérdezte az eladó, aki egyben a tulajdonosa is a helynek, ahol én is vásárolok. Mennyi lesz? –jött a kérdés, s miután meghallotta a fizetni való, úgy döntött, hogy vegyen ki az áruból.

Eladó ismerősöm, legalább öt-hat szép krumplit kivett a csomagból, a néni fizetett, majd láttam, hogy zöldséges barátom visszateszi a kivett árut a szatyorba. Láttuk mindannyian, hogy ezen kívül semmi nem volt a kosárkában. Szinte egyszerre szóltunk vagy hárman is, hogy a piaccal szemben a déli óráktól ételosztást rendeznek az „Ételt az Életért” alapítvány jóvoltából.

A Krisna-tudatos emberek, mint már sok éve, idén is gyermeknap köré szervezték az Óbudán esedékes ételosztást. Mint megtudtam, vasárnap Debrecenben hasonló akcióra kerül sor. Nagyon örültem, amikor megláttam, hogy reggeli ismerősöm élelmiszerrel megrakott kis kocsiját húzta boldogan maga után. Halkan odaszólt hozzám. „Köszönöm, hogy szólt reggel.” Megmutatta a krumpli mellé került élelmiszereket és a reggeli gondot, felváltotta arcán a mosoly.

Természetesen rajta kívül még nyolcszázan jutottak egy tál meleg ételhez. Sokan meglepődtek, hogy merőkanállal kezében Bús Balázst, kerületünk polgármesterét találták, aki már gyakorlott ételosztója a csapatnak.

Mivel az esemény főszereplői a gyerekek voltak, nem csupán az jelentett élményt, hogy élelmiszerek egy-két hétre megoldhatták a családok életét, hanem az arcfestés, a lufik és rengeteg kreatív játék is örömöt okozott erre a napra.

Az Összefogás Óbudáért Egyesület környékén rengeteg plüss állatkát ölelhetett magához a legkisebb generáció és sok könyv talált gazdára a böngészőben. Jutott még írószer, tanítást segítő eszköz is a szatyorba.

Megfigyeltem, hogy ezeken az eseményeken nem csak az a fontos, hogy megteljenek a kiskocsik, szatyrok, hanem egy-egy mosolynak, jó szónak is legalább akkora jelentősége van a sorba állók számára. Minden elismerésem azoké az önkénteseké, akik vállalják a megszervezését, lebonyolítását az ételosztásos napoknak.

Kép és szöveg: Koncz Dezső

There is one comment

Hozzászólás a(z) Frank Suták bejegyzéshez Cancel

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s