SIR TOM JONES

TOM JONES jött, zenélt és ismét győzött!

  1. június 22-én este a páratlan bariton, a néhány napja 79. életévét betöltő énekes Sir Tom Jones adott fantasztikus hangulatú koncertet a Budapest Sportarénában.

A zseniális énekes közel egy évtized után tért vissza Budapestre, hogy a hangját még mindig imádó hálás közönség előtt telt házas koncertet adjon.

Ahogyan közeledtem a helyszín felé, és néztem a mosolygó várakozással teli arccal érkező, azaz inkább hömpölygő tömeget, egyre biztosabb voltam abban, hogy ez egy igazán pozitív hangulatú energiával feltöltő, zenei élményekben gazdag két óra lesz. Nem csalódtam.

A nézőtér ez alkalommal kisebb méretűre volt kialakítva a szokásosnál, ezzel mintegy színházi jelleget kölcsönözve az estének, és közelebb hozva hozzánk a program főszereplőjét.

Néhány perccel 8 óra után színpadra lépett a „mester”, Mr. Voice, és kezdetét vette a közel kétórás varázslat. Váltakozva követték egymást a feldolgozások – Tom Jones stílusához alakítva, – és a saját dalok, ugyancsak modern köntösbe öltöztetve. A kísérő zenekar finoman, és profin követte a művészt és méltó társa volt az esti utazásban. Érdekes volt látni, hogy a jobb hangzás érdekében a koncert során két alkalommal cserélték ki a dobos felszereléséből a pergő dobot. Ugyancsak különleges volt a dob szerelés a tekintetben is, hogy két különböző méretű lábdobot használt a dobos, amely ugyancsak ritka a mai digitalizált világban, és amely ugyancsak hozzájárult a koncert igényes hangzásához.

Tom Jones a koncert végén az addig többnyire inkább csak háttér fénnyel megvilágított zenekarát előre invitálva bemutatta, és megköszönte nekik is és természetesen a hálás közönségnek is a meleg és lelkes fogadtatást.

Sir Tom Jones a dalok közötti konferálásaival humoros oldalát is megmutatta. A feldolgozás nótákat megelőző mondatai alkalmával olykor még mozgásával is megidézte az eredeti dal leginkább jellemző momentumát. Így történt ez a „Cry to me” című dalnál is, ahol a Dirty Dancing film férfi főszereplőjét Patrick Swayze-t idézte meg csípő mozgásával. A közönség női tagjai hálásak voltak neki ezért.

Különleges érzés volt Joe Cocker örökzöldjét a „You can leave your hat on”-t Tom Jones előadásában, feldolgozásában meghallgatni.

Nagyon vártam a „Delilah” című dalt, és meglepő új hangszerelésben hallgathattam meg ezen az estén. A „She’s a lady” ez alkalommal kimaradt az elhangzott dalok sorából.

A műsor nagyon jól, dinamikusan volt összeállítva. A lassúbb, melankolikusabb dalokat gondosan előkészített tempós, a hangulatot felfokozó nótákkal előzte meg. Elmondhatom, hogy az egész koncert alatt szünet nélkül járt a lábam, és mosolyogva hallgattam Mr. Voice-t.

Mindössze két apró kritikai megjegyzésem van a tegnap esti koncerttel kapcsolatosan. Az egyik az, hogy szívesen hallgattam volna több saját Tom Jones számot, hiszen a repertoár igen széles, tekintve a művész úr 50 éves pályafutását. A másik kritikai észrevételem, hogy a fotózás ideje alatti keverő pult mögött tapasztalt tökéles hangzás számomra megszűnt, amikor leülhettem a színpad jobb oldalán elhelyezkedő ülő helyemre. Sajnos ott eltúlzóan sok volt a magas hang keverése, ami néha bántó mértéket öltött, ezzel kicsit rontott a zenei élményemen. Ettől függetlenül Sir Tom Jones hangja elöl is és hátul is tökéletes volt 79 év ide, 79 év oda.

A budapesti műsor utolsó dalában a zenekar és Tom Jones „leszakította” a közönség arcát, remek dal, és előadás volt. Azt kívántam, még ne érjen véget ez a fantasztikus koncert.

Szerencsére nem is ért. Tegnap este kaptunk három ráadás dalt is. A ráadás blokk első dala ismét egy feldolgozás volt, Louis Armstrong „What a wonderful world” című örökzöld dala. Tom Jones csodálatosan nyúlt ehhez a dalhoz is, melyet a karomon végig futó libabőr is jelzett. Nem vett el a mindenki által ismert dal értékéből semmit, inkább hozzá adott ehhez is, akárcsak az estén elhangzott további feldolgozás dalaihoz is. A dal közben körül nézve a világító telefonok „szentjánosbogarakként” nyújtottak csodálatos látványt és érzést mind a közönség, mind a színpadon álló zenészek számára. Több koncerten találkoztam már hasonló közönség reakcióval, amely minden egyes esetben meghatja és öröm érzéssel tölti el a színpadon állók szívét, lelkét.

A lassú dalt másodikként a „Kiss” című Tom Jones feldolgozás sláger követte, melyet ugyancsak modern köntösben játszottak el. A közönség ekkor már nehezen bírta ülve a bulit.

Majd elkövetkezett az utolsó ráadás dal, melyet a közönség állva tapsolva jutalmazott meg. Tom Jones ismét jött, zenélt és győzött. Köszönjük Tom Jones!

A beszámolóhoz ez alkalommal csupán öt tegnap készített fotó társul, tekintettel arra, hogy a menedzsment ennyi fotót engedélyezett.

Az este során elhangzott dalok:

Burning hell/ Run on/ Mama/Did trouble me/Ruckus/Sex Bomb/Take my love/Mojo working/Cry to me/ Delilah/ I’ll Never fall in love again/Soul of a man/Tower of song/ The Green green grass of home/What’s New Pussycat/ Unusual/ You can leave your hat on/ If I only knew/ I wish you would/

Ráadás: Wonderful world/ Kiss/ Strange things

Fotó: Török Hajnalka

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s