“CSAK A ZENE VAN”

Már csak emlékképeim voltak arról, hogy milyen a Balatonon nyaralni. Jó évtizede kimaradt a programból a magyar tenger. Az elmúlt héten azonban pótolva lett ez a hiányosság. Irány Siófok! Természetesen, ha már ott voltam, megnéztem, hogy zenei téren mi a kínálat. Amit, el akar mondani a történet, az nem ezzel a péntek estével kezdődött.

Újságíróként dolgoztam az egykori gyereklapnál, a Pajtásnál. Kevesen emlékezhetnek az írásokra, fotókra, de szerencsémre a zenei vonal volt az én területem. Ott voltam minden valamire való koncerten és nem tagadom, már akkor is a rock volt a kedvenc, feladatomból adódóan azonban „minden evő” lettem.

Kaptam egy olyan megbízást is, hogy egy ruházattal foglalkozó cégnek segítsek rendezvényéhez a hazai zenei világ reprezentánsait meghívni. Fellépő nem igen volt, de az utolsó pillanatnyi ötlet legalább egy produkciót kívánt. Se hangszer, se lejátszó készülék, csak egy mikrofon. Charlie vállalta. Olyat énekelt, hogy még a zenész kollégák is „megremegtek” a gyönyörűségtől.

Na, nekem ez a csoda, gondoltam magamban és attól kezdve különleges figyelemmel kísértem minden megmozdulását. Drukkoltam a Tátrai Bandnak és cseppet sem lepett meg, amikor elindult a zenekari lét mellett a szóló karrier. Az első pillanattól nyert minden hang!

A következő lépés az volt, amikor lehetőségem adódott egy „Sztárbarangoló” című műsor elkészítésére. Még nem láttam a végét, hiszen egy szál kamerával bemutatni egy várost egy kedvenc énekes zenéjével, úgy, hogy nincs stáb, asszisztencia, merésznek tűnt.

Kőszeg volt az első megfilmezett város és természetesen Charlie lett a felkért művész. Gyönyörű lett az alkotás, ami elsősorban annak a zenének volt köszönhető, amely a sétálás alatt szólt. A filmek két hetenként készültek és Charlie abszolút csúcstartó lett azzal, hogy a hét évig tartó sorozatban hét filmben volt partnerem. Minden évben egyszer, természetesen az aktuális zenei produkciókat használva.

Az egészben az volt a legszebb, hogy minden alkalommal ketten voltunk és rengeteget tudtunk olyan dolgokról beszélgetni, amire leginkább az őszinte jelzőt tudnám ráakasztani. Egyre többet és többet tudtam meg az életéről, zenészi hitvallásáról. Természetesen közben azért találkoztunk koncerteken és a civil életben is. Nekem mindig egy szó jut eszembe, amikor hallom énekelni vagy beszélgetünk valahol, csupa nagybetűvel az EMBER.

Végül Siófok! A színpadon mesteremberek zenéltek, akik mindannyian professzorai hangszereiknek. Gyönyörű telt ház az ikonikus szabadtérin és ráadásnak egy olyan vendég, Karácsony János James, aki semmit sem kopott a pályán töltött évtizedek alatt.

Bár, a nézőtér adottságaiból adódóan ez egy ülő buli volt, a végére mégsem tudott senki a helyén maradni. Ami, nagyon tetszett, hogy Charlie a zenekar bemutatásakor Lehr Pistit is felkonferálta, mint zenekari tagot és színpadra hívta Horváth Attilát is, akit a rockzene Petőfijeként nevezett. Sokadszor bebizonyosodott, hogy ez is egy felejthetetlen este volt.

Kép és szöveg: Koncz Dezső

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s