SOK ÁSZ A TRIÁSZON

Már az elő zenekarra is „ráakasztható” lenne az ász jelző, mert Horváth Ákos tényleg tud valamit erről a szakmáról, amit csak a legnagyobbak, arról nem is beszélve, hogy a zenészei is egyenként művészei hangszereiknek. Már másodszor halottam Őket élőben és egyre jobban az a meggyőződésem, hogy leginkább Ők azok, akik ki tudnak lépni a nemzetközi mezőnybe. Róluk külön cikkben is beszámolok később ezen az oldalon.

A főszereplők azért még ezen az estén sem Ők voltak, hanem. akiknek az útját a kezdetek óta figyelemmel tudtam kísérni. Sőt! A megalakulás előtt feltétlen híve voltam az Irigy Hónaljmirigynek és az újként indult Dinamitnak is. Ez nem változott a mai napig sem, de amikor megtudtam, hogy Sipos Peti, Kálmán Gyuri és Jankai Béla boszorkánykonyhájában készül valami, azonnal tudtam, hogy csoda lesz.

Ott lehettem az első TRIÁSZ koncerten. Kevesen voltunk, de talán a negyedik alkalomkor is már alig fértem be a Back Stage Klubba, az otthonukba. Ma is így van ez. Egy hónappal a „házibuli” meghirdetése előtt percek alatt elkelnek a jegyek. Jártam a srácokkal Szlovákiában több alkalommal, polgármestereknek ajánlgatva a formációt. Ma ezt a feladatot egy-két év távlatában nem merném bevállalni.

Szeretem a back stage világát, mert őszinte képek sokaságára van lehetőség, soha nem “átlépve” a művészek azon szférájába, ami nem tartozik a a nagyközönségre.

Magam sem gondoltam volna, pontosabban fogalmazva, csak éreztem, hogy hétköznap este megtöltik a Barba Negra ikonikus színpadát. Bevallom, talán egy éve láthattam utoljára a TRIÁSZT, úgyhogy a műsor nagy részéről fogalmam sem volt. Béla beszámolt a billentyű hegyek mögül és attól kezdve elszabadult a „zene”.

Fiai, olyan alapot biztosítottak a tempónak, amit bármelyik együttes elfogadna. Sebastián a basszusgitárnál és Valentin a doboknál fenomenális tehetségek. Nem csak meghatározzák a formációk alapját, a ritmust, hanem szólóikkal olyan színt varázsoltak az estébe, hogy még a zenét nem annyira értők is ámulatba eshettek.

Olyan felépített koncertet élvezhetett velem együtt a nagyérdemű, ami profi módon volt megkomponálva a két énekhangra és billentyűre és azokra a zenészekre, akik „megtámasztották” minden pillanatát a hangzásnak.

Jöttek az „ászok” is szépen sorban, hozzátéve az est hangulatához pár fokot. Závodi Janó hozta Piramis megunhatatlan dalait. Egy emberként énekelte a közönség minden sorát. Aztán, hogy az emberek visszazökkenjenek TRIÁSZ-ba, lezúdult ránk mindaz, amit srácok gondolnak a zenéről. A „Lányok szívében lakom” című eposznál figyeltem a közönséget. Gyönyörű hölgyek „vették” a szöveget. Jó volt nézni. ahogy, mindez korosztálytól függetlenül hatott.

És jött Charlie, aki „csak úgy beszállt” egy egyvelegbe. Ettől kezdve a karmesteri pálca nála volt. Nem túlzás, hogy megőrjítette a közönséget. Igaz, ez nem újdonság, mint ahogy ezt a héten egy siófoki koncert után megfogalmaztam.

 

Igazából, azért örültem a csütörtök estének, mert ennyi ászt egy helyen ritkán látni telt ház előtt egy hétköznap este, amikor nem ingyen koncertet hirdetnek sok helyen az országban. Megértettem, hogy mi az zene ereje. Ma ezt ma úgy hívják: TRIÁSZ!

Kép és szöveg: Koncz Dezső

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s