Két hete egy ismerősön azt kérdezte egy beszélgetés alkalmával, hogy milyen vágyaim vannak a közeljövőben. Megszámlálni sem tudom őket, de kezdtem sorolni az elképzeléseket és első helyen az utazást említettem olyan földrészekre, amelyek fotós szempontból is felfedésre várnának. Csupa egzotikus ország és azok között is első helyen India szerepelt.

Természetesen egyelőre szóba sem jöhet, az utazás a rengetek akadály miatt, de legalább gondolatban, fotókon, filmeken keresztül kalandozhatok a csodás országban.

Pár napja érkezett egy meghívó, amely az „India Varázsa Fesztivál” ez évi rendezvényéről szólt. A meghívók nem voltak ismeretlenek, mert az ételosztásokon rendszeresen találkoztam a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségével az Ételt az Életért Közhasznú Alapítvány szervezésében.

Belépve a csillaghegyi központba rögtön India színes világának forgatagában találtam magam és nem csupán a külsőségekben. Bölcseleteket, meséket hallgathattam, különleges jóga gyakorlatokat láthattam, később ugyanott tánc mozdulatokat leshettem el, amelyek megjelentek a „nagyszínpadon” is.

Rengetegen kóstolhattuk meg azokat az étel különlegességeket, amelyek íz világa számunkra talán egy kicsit fűszeres, időnként csípős, de kétségkívül egészségesebb a megszokottnál.

A fotók valószínűleg csak részben tudják visszaadni a mozdulatok finomságát, az arcfestések hihetetlen változatosságát, a táncjátékok mitikus mondandóját, de valamit közvetíteni tudnak abból az élményből, amit India közvetített egy napra Budapesten.

Kép és szöveg: Koncz Dezső