TRADICIÓ

Céltalanul sétálgattam Budapest belvárosában. Időnként szüksége van minden embernek arra, hogy csak úgy nézelődjön minden különösebb határozott cél nélkül. Mindig érdekelt, hogy vajon kik lakhatnak egy-egy izgalmasabb kapualj mögött, vagy egy különlegesen felcicomázott erkély kiket rejthet.

Többször ellépdeltem egy TRADICIÓ tábla előtt, amelyen egy hatalmas bajusz jelezte a belső tartalmat és azt, hogy parókakészítő műhelyről van szó. Izgatott a dolog, de először nem mertem felmenni a lépcsőkön, annak ellenére, hogy a Tradíció valamiféle régiességet sejtetett.

Erőt vettem magamon és a kíváncsiságom győzött. Mondhatom szerencsére, mert amint beléptem, szó szerint leesett az állam. Amerre csak nézhettem, fejeket láttam. Próbababákat, de a hajuk annyira tökéletes volt, hogy nem nagyon tudtam volna megkülönböztetni egyetlen igazi hajkoronától sem.

Az igazán izgalmas az volt, hogy megtekinthettem, ahogyan fantasztikusan aprólékos munkával két hölgy, szálanként igazította egymáshoz a későbbi hajkoronákat. Megértettem a tradíció szó értelmét. Évtizedek óta készülnek így a pótlások. Sokaknak van szüksége arra, hogy kopaszodásuk, vagy éppen a hajuk teljes elvesztése miatt, legyen lehetőségük méltósággal megjelenni.

Bepillanthattam a raktárba is, ahol ismerős arcra is bukkantam. Nem volt nehéz felismerni vörös parókában Kis Kabost, és az archív fotók között is találtam számtalan ismert embert, akik egykoron ügyfelei voltak a manufaktúrának.

Az is kiderült a referencia fal kínálatából, hogy pótlásokat nem csak a fejfedő igényel időnként, hanem a bajuszok választéka is igencsak széles. Ami tetszett, semmi nem mű! Ritka manapság találni olyan kisüzemet találni, ahol nem a tucat termelése a fontos, hanem a minőség.

Kilépve az utcára önkéntelenül figyelni kezdtem az embereket, hogy vajon kinek van a feje búbján paróka és ki viseli az eredetit. Nem sokat kellett bóklásznom, amíg egy piacon megtaláltam azt a parókát egy hölgyön, amely elrettentő példája lehet a műanyag változatnak. Félrecsúszva, erősen látható módon megmutatva az alapot, amelyre felkerült a kezelhetetlenül kócos anyag.

Eszembe jutott egy barátom, akinél kiderült, hogy betegsége miatt kellett megszabadulnia saját hajától, de senki nem tudta megmondani, hogy parókája nem az igazi „koronája”. Na, ez a TRADICIÓ! Érték minden nap.

Kép és szöveg: Koncz Dezső

 

There is one comment

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s