“ORSZÁGÚT, VIGYÉL HAZA….”

Orbán Józsi elment. El sem ment talán, mert itt hagyott nekünk valamit, amit Ő tudott a legjobban, az élet szeretetét. Littvay Imiék egy emlékkoncertet szerveztek a búcsúzás jegyében a Barba Negra Trackben.  Szomorúságnak nyoma sem volt a monstre bulin, mert ezt Józsi sem akarta volna. A fotókból kiderül, hogy kik voltak a zenész barátok, akik megjelentek két-három-négy számmal kifejezve azt a szeretetet, tiszteletet, ami övezte a 100 Folk Celsius legendáját.

Igazából magam sem a koncertről írnék, amely felemelő volt, s talán a frenetikus jelző sem áll túl távol a dologtól.

Ismeretségünk hosszú múltra tekinthet vissza. Kezdődött azzal, amikor a Pajtás Lapnál az írásokon kívül az egyik fő feladatom az volt, hogy levezényeljek ezer és ezer gyerek előtt, hatalmas rendezvényeket.

A csúcs mindig a 100 Folk Celsius együttes volt. Koncerten ritkán tapasztaltam azt a szeretet, ami a srácokat övezte. Megmaradt bennem egy kép, amit soha nem felejtek és a szívem közepében „lakik”. Egy szőke tündér nézte imádattal a zenekart, amikor Józsi felfedezte az „áhítatot”, odahajolt a lányhoz és megsimogatta az arcát. Nálam akkor nyert először!

Aztán, az élet úgy hozta, hogy művelődési házigazgató lettem, s természetes igény volt, a településen, hogy az óvodában, alsó tagozatban is legyen nívós program. Jött a zenekar és olyan fergeteges sikert aratott Eszményi Viktóriával együtt, hogy megkerestek, szinte fél Magyarországról, hogy nekik is kell ilyen. Nem voltam soha a zenekar Managere, de eszméletlenül sok bulit hoztunk össze mindannyiunk örömére.

Elérkezett az a pillanat is, amikor Józsit sikerült rávennem arra, hogy „Sztárbarangoló” című műsorom egyik részében Ő legyen a főszereplő. A „közeli” Zalaegerszeg jutott osztályrészéül a sétálásra. Ha, őszinte akarok lenni, a kötelező séta nem minden nehézség nélkül jött létre. Egy minket vendégül látó helyen pár üveg bor elfogyasztása után, váratlanul megjelent egy pár barát, akik Józsit, játékszenvedélyére alapozva elcsábították.

 

Másnap ugye sétálnunk kellett, ami Orbán Józsi profizmusának köszönhetően egyetlen perc alvás nélkül tudott film lenni. Soha nem gondoltam volna, hogy egy olyan koncerten készítek képeket, ami az Ő emlékére kerül megrendezésre. Fantasztikus egyéniség volt, amiről azt gondolom, hogy a világ szegényebb lett volna attól, ha nincs Orbán Józsi. Hallgatva az estet, nézve a videókat, eszembe jutott az, hogy valahol Ő is ott van közöttünk és mosolyog.

Kép és szöveg: Koncz Dezső

 

There is one comment

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s