DEEP PURPLE-ÖREG ROCKER NEM VÉN ROCKER

December 9-én ismét hazánkban – ezúttal a Papp László Sportarénában – lépett fel a legendás rock zenekar a Deep Purple. A brit csapat 1968 óta működik kisebb-nagyobb pihenőkkel. Ahogy mondani szokták, gombócból is sok az 51, nem hogy évekből. Ráadásul a zenekar történetében bőven akadtak negatív történések: tagcserék, hatalmas viták a zenekar tagjai között, drogproblémák, hogy csak néhányat említsek a zenekar körül port kavart események közül. A zenekarban összesen 14 zenész fordult meg, és csupán egyetlen tag van, aki mindvégig a csapatban volt: Ian Paice (dobos). Szubjektív véleményem szerint a legjobb, ami történhetett a zenekarral, hogy 1994-ben megérkezett a megüresedett gitáros posztra Steve Morse, ami egyébiránt a mai napig beszédtéma a hardcore Blackmore rajongók körében. Ezzel a felállással viszont minden korábbi „ego harcot” hátrahagyva folytatódott a közös munka, dalszerzés, és immár a zenekar számára is jó hangulatú koncertek.

Ezt a rövid kitekintést csak azért tettem, hogy könnyebb legyen megérteni, miért is óriási dolog ezeket a „70-es bácsikat” együtt látni a színpadon. A bő másfél órás koncert nem arról szólt, hogy ki-ki hogyan próbál életben maradni, és megtalálni a ritmust, hangokat. Önfeledt színtiszta öröm zenélés, laza hangulat, és már-már tét nélküli szórakozás volt ez a koncert a számukra is. Olyan magas szinten tudnak a saját hangszereikkel bánni, hogy külön-külön is zseninek mondhatók. Számomra az aggodalmat az utóbbi koncertek alkalmával mindig az énekes, Ian Gillan okozza, akinek komoly gondok voltak a hangszálaival, és az orvostudomány jelenlegi állása szerint egyáltalán nem is énekelhetne. Szerencsére ő sem okozott csalódást, kiválóan énekelt mindvégig a koncert alatt, de ehhez persze az is kellett, hogy a zenekar hosszas szólókkal pihentesse őt a számok közben.

 

A 20. stúdióalbumuk 2017-ben jelent meg InFinite címmel, ami a legmodernebb hangzást hozta a zenekar életében. Talán ez az album és a rajta található szerzemények is segítettek nekik nyitni a fiatalabb rajongók felé, akik bizony a hétfő esti koncerten is szép számban megjelentek. Apropó közönség: szinte csordultig tele volt az Aréna, ami több, mint 12 ezer rajongót jelent. Amikor ez az embertömeg kiengedte a hangját a Smoke on the water ismert refrénjére, talán még az aréna fala is berezonált. A hangosítás számomra tökéletes volt, nem volt túl nagy hangerő, minden hangszert tökéletesen és tisztán lehetett hallani. Száz szónak is egy a vége; ismét egy fantasztikus koncertélménnyel lehettünk gazdagabbak, és őszintén reméljük, hogy a Deep Purple nem utoljára lépett fel Magyarországon.

  1. Kép és szöveg: Mahunka Balázs

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s