Már a Fővárosi Nagycirkuszba belépve, bohócok fogadták a közönséget oldva azt a feszültséget, amely érezhető volt a gála előadásra és a díjkiosztóra érkező, zömmel szakemberekből állók viselkedésben. Érdekes volt látni, ahogy ifj. Richter József fogadta az előtérben családját és igazított el időseket, fiatalokat, hogy hol tudnak elhelyezkedni.

Elsötétedett a nézőtér, várakozás teli csend „ült” az arénára, majd porondra lépett a fergeteges tempót diktáló Alania Troupe lovas csapat Oroszországból. Peregtek a műsorszámok és estünk egyik ámulatból a másikba. Szinte minden produkció végén felállva tapsolt a publikum, vastapsok sorát produkálva.

A díjak átadása már a gálát megelőző este elkezdődött a Szépművészeti Múzeumban. A különdíjasok örülhettek a sikernek. A legizgalmasabb dolgok azonban mégis csak az utolsó estére maradtak.

Nem volt egyetlen attrakció sem, amelyet ne lehetett volna a világszám kategóriába sorolni. Nem lettem volna zsűri helyébe, mert nekem mindenki arany bohóc díjas számnak tűnt. Valamilyen sorrendet azonban mégis csak ki kellett alakítani, de gondolom az igazgatók figyelmét azok a műsorszámok sem kerülték el, amelyek nem lettek megszólítva a díjak átvételére.

Oklevelek, bronz, ezüst szobrocskák után jöhettek a dobogó legfelső fokát jelentő díjak. Először a hazai cirkuszigazgatók zsűrijének döntését tapsolta meg a nagyérdemű. Ifj. Richter József és Merryllu Casselly vitte haza a legfényesebb érmet a Richter és Casselly család jelenlétében. Az “ujjongásnak” azonban még nem volt vége, mert az abszolút első hely is az Ő kezükbe vándorolt.

Aranyeső, pezsgőzés és boldog emberek lepték el a porondot, ismét bizonyítva, hogy Magyarország, Budapest csodás házigazdája a cirkuszvilág egyik legnagyobb eseményének. Aki lemarad, pótolhatja az élményt, hiszen a legjobbak műsora már január tizennyolcadikától megtekinthető a Fővárosi Nagycirkuszban.

Kép és szöveg: Koncz Dezső