CSODÁS FOTÓZÁS NEW YORKBAN

Amennyiben a cím elolvasása után valaki elkezdi keresgélni a fotókon a felhőkarcolókat és a történelmi nevezetességeit a világvárosnak, csalódni fog. Nem kellett átkelnünk az Óceánon ahhoz, New Yorkba eljussunk. Elég volt elsétálni Óbudán, a Madison Stúdió egyik legnagyobb fotóműtermébe, amely a város nevét viseli és már kattoghattak is a fényképezőgépek.

Ne szaladjunk azonban ennyire előre. Három hónapja kezdett el foglalkozni az Óbuda Fotóklub Egyesület „leánysága, legénysége” autista emberekkel, akiket a fotózás rejtelmeibe igyekeznek bevezetni. Rövid idő alatt kialakult a „csapat” és több fotós sétán, cirkuszi látogatáson, külföldi úton készült a Nikon jóvoltából több száz alkotás.

Nyugodtan lehet nevezni a fotókat alkotásoknak, mert mint az hamar kiderült, az autizmussal élők egészen mást látnak meg a világból, mint a fényképezőgéphez szokott szeme a klub fotósainak. A folyamatban elérkezett az a pillanat is, hogy megkeresve a stúdió vezetését, kétórányi lehetőség adódott kipróbálni egy műtermi stílust, amelyhez ritkán, vagy egyáltalán nem jut hozzá az ember. Köszönet érte a Madison Stúdiónak!

Stúdiófotózás lévén jött öt modell. Adrienn, Krisztina, Réka, Bandi és Krisztián, akik igazán kitettek magukért. Kihasználva a New York terem adta lehetőségeket, bútorokat, hatalmas ablakokat. Ben, Gergő, Bence, Barnabás és Teréz kedvére készíthette a szebbnél szebb felvételeket, kitűnő támaszt kapva a klubtagoktól.

 

Volt, akinek először a fényképezőgép beállításai kellett elsajátítani, volt olyan, akinek a figyelmét kellett felhívni, egy-egy téma érdekességére, de az eddigi fotózásoknak köszönhetően egy idő után „önjáró” módon készületek a fényképek százasával.

Érdekes volt megfigyelni az arcokon azt a boldogságot, amit a fotózás öröme tud jelenteni minden ember számára. Az esemény mindenképpen figyelmet érdemel, mert egy olyan területet sikerült felderíteni, amely a fotózás egyik izgalmas szelete. Gergő azt kérdezte, hogy lesz még ilyen? Ben oda ált az ablakhoz és fotóztatta magát is, megjegyezve: „Ez a bezártság képe lesz.”

Bízzunk benne, hogy a szombat délelőtti fotózás után nem a bezártság, hanem az alkotás szabadságának szárnyalása marad meg minden résztvevőben.

Szöveg: Koncz Dezső Kép: Bolla László és Koncz Dezső

There are 2 comments

  1. Pápai Ildikó

    Kedves Dezső! Köszönjük Önnek és a csapat többi segítőjének a szervezést, a közös munkát, remek élmény volt, várjuk a következő alkalmat!!!

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s