Szabad ég alatt – Operett- és musicalgála

Zenés találkozások a Budapesti Operettszínház sztárjaival (08.09., 08.14.)

A belváros szívében kerül megrendezésre az Operettszínház szabadtéri operett- és musicalgálája. Az előadás sorozat Bori Tamás rendezésével kerül színpadra, ahol a legnépszerűbb darabokból csendül fel egy-egy jól ismert sláger. A színészeknek igen hálás feladat ez, hiszen a közönség minden egyes dalt kitörő lelkesedéssel fogad. Olyan ez, mint egy Best of műsor a korábbi közönségsikerekből. Ezzel együtt a színpadon állók a saját kedvenceiket is elénekelhetik, még akkor is, ha az esetleg az Operettszínház repertoárjában nem lévő előadásból származik. Hogy konkrét példát említsek: az augusztus 9-i előadás elején Vágó Zsuzsi a Macskákból az Éjfél-t énekelte el, és tökéletesen illett a hangjához.

Mi az augusztus 9-i és 14-i előadásokat kaptuk lencsevégre, melyeken a Rebecca, Mozart!, Elisabeth, Rudolf, Jekyll és Hyde, Szépség és a szörnyeteg, Csárdáskirálynő, My Fair Lady, Jézus Krisztus Szupersztár, Víg özvegy, Miss Saigon, Szentivánéji álom valamint a Macskák musicalekből és operettekből hallhattunk dalokat. A Pesti Vármegyeház udvara adott otthont az eseménynek. A helyszín láttán, némi aggodalom töltött el az akusztikával kapcsolatban, mivel ez egy belső udvar, körben házfalakkal, körfolyosókkal és ablakokkal. A kételyem csak addig tartott, ameddig az első dallamok felcsendültek, tökéletes hangerő és hangszín beállításokkal dolgoztak a technikusok. A zenekar négy, illetve öt fős csapatból állt, az élő zene varázsát nyújtva ezzel a számunkra. A kis helyszín, a kis zenekar kevés színésszel, családias hangulatot kölcsönzött, mindenféle sallang nélkül. A színházélményt a „hagyományos” megvilágítás mellett hátérvetítés gazdagította, ami szemből érkezett, így a színpadon állókat is megvilágította. Ez fotózás szempontjából nem mondható ideálisnak, mégis volt, amikor extra látványt biztosított.

A szereplők hangulata hűen tükrözte a gála jellegét, úgy éreztem nem csak a közönség szórakoztatásáról szólt, hanem ők is jól érezték magukat. Vágó Zsuzsi említette, hogy a szülei is jelen vannak, de egyébként hozta a szokásos kedves és bájos formáját. Siménfalvy Ágota már annyit volt színpadon, hogy minden mozdulatából a rutin és profizmus áradt, talán csak a Sándor Péterrel énekelt duettjük volt kicsit esetlen a kor- és karakter különbségük miatt. Apropó Péter: nekem még mindig meglepő ez a kissé szeleburdi külső, és ez a komoly, kiforrott énekhang. Picit esetlennek tűnik, amikor konferálni kell, de ahogy elindul egy dal, azonnal megtalálja a helyét, és „belehelyezi” magát a szerepbe. Mozart karaktere kiemelkedően illik hozzá. Végül, de nem utolsó sorban; Szabó P. Szilveszter, aki az egyik legmeghatározóbb karaktere az Operettszínháznak. Őrült, néha pszichotikus, gonosz, rideg, félelmetes – ami a szerepeit illeti. Gondoljunk csak az Elisabeth-ből a halálra, a Menyasszonytáncból Jonelre, vagy a Márió és a varázslóból a varázsló szerepére. A való életben egyikkel sem találkoznék szívesen. De egy gálás Szilveszter a szerepein kívül mókamester, figyelmes, kedves és magával ragadó tud lenni. Vagy ez is csak egy szerep?… Na ezért az egyik kedvencem.

A 14-i előadáson az operett dalokat Lévai Enikő és Dolhai Attila prezentálta, szólót és duettet egyaránt hallhattunk tőlük. Enikő színpadi jelenléte erős volt, minden hang tökéletesen a helyén volt, ahogy az ismert operettslágereknél el is várható, hiszen mindenki ismeri őket. Attila talán a szokásosnál egy kicsit kedvesebben, nyájasabban énekelt, ami szerintem egyszerűen azért volt, mert jól érezte magát a színpadon. Janza Kata első dalában a Rebecca musical legfélelmetesebb karakterébe bújt, ám ez a szigorúság csak az utolsó hangig tartott, ezt követően viccesen sztorizott és konferált az egész gála alatt. Nádasi Veronika számomra az este legerősebb szereplője volt. Minden általa előadott dalával valami kis varázslatot csempészett a Vármegyeház sokat látott falai közé. Szomor György viszont számomra csalódás volt. Bár nem volt könnyű dolga, hiszen az első előadott dala a Getshemane volt, ami iszonyatosan nehéz dal, pláne egy gálán. A közönség hatalmas tapssal jutalmazta, mint ahogy az éppen mellettem álló rendező, Bori Tamás is. A többi dalt is hibátlanul elénekelte Szomor György, de számomra valahogy ezek a dalok nem illettek az ő karakteréhez. A Pendragon legendában tökéletes volt az Isten pénzében zseniális, utóbbiból szívesen hallottam volna egy dalt.

Mindent összevetve két remek hangulatú estét töltöttünk az Operettszínház kiváló művészeinek és a telt házat produkáló közönség társaságában.

Fellépők

Siménfalvy Ágota

Vágó Zsuzsi

Janza Kata

Nádasi Veronika

Lévai Enikő

Szabó P. Szilveszter

Szomor György

Dolhai Attila

Sándor Péter.

Rendező: Bori Tamás.

Képek: Török Hajni, Mahunka Balázs: Szöveg: Mahunka Balázs.

 

 

There is one comment

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s