Vajon tényleg be vagyunk zárva saját elménk, gondolataink börtönébe? A Budapesti Operettszínház legújabb nagyszínpadi előadása úgy gondolkodtat el ezen, hogy közben szórakoztat. Az absztrakt közegben megelevenedő mese Don Quijoté-ról, a búsképű lovagról szól, aki addig álmodozott egy szebb és jobb világról, amíg elhitte, hogy valóban létezik. Érdekesség, hogy az eredeti musical 1965. november 22-én debütált a washingtoni Square Színházban, majd három esztendő múlva a Martin Beck Színházba költözött a produkció, mely összesen 2328 előadást élt meg. Az első európai bemutatót Madridban tartották, a magyar ősbemutatót pedig a Budapesti Operettszínházban, 1971-ben, Darvas Ivánnal a címszerepben. Hosszú évtizedek után most újra színpadon az előadás, melyet szöveg- és kottahűen, ám modern eszközökkel, gondolatisággal és látvánnyal, lenyűgöző jelmezekkel, parádés szereposztással mutattak be a nézőknek szeptember 11-én.

“Tudnod kell, Sancho barátom, hogy én az égnek rendelése szerint avégre születtem, hogy ebben a mi vaskorunkban – amint mondani szokták – újólag feltámasszam az aranykort.”

Szereposztás:

Don Quijote / Cervantes: Németh Attila, Nagy Lóránt, Homonnay Zsolt

Sancho: Serbán Attila, Sándor Péter, Kocsis Dénes

Aldonza / Dulcinea: Nádasi Veronika, Dancs Annamária, Peller Anna

Herceg / Carrasco / Tükörlovag: Bálint Ádám, Gömöri András Máté, Anger Balázs

Kormányzó / Fogadós: Pálfalvy Attila, Petridisz Hrisztosz, Dézsy Szabó Gábor

Atya: Mészáros Árpád Zsolt, Magócs Ottó, György-Rózsa Sándor

Házvezetőnő: Kalocsai Zsuzsa, Sz. Nagy Ildikó

Antónia: Vágó Zsuzsi, Füredi Nikolett, Fekete-Kovács Veronika

Borbély: Magócs Ottó, Imre Roland, Czikora István László

Pedro: Miklós Attila, Illés Zoltán

Kapitány: Aczél Gergő

Rendező-koreográfus: Vincze Balázs.

 

Szöveg: Budapesti Operettszínház, képek: Török Hajni és Mahunka Balázs