Vajon tényleg be vagyunk zárva saját elménk, gondolataink börtönébe? A Budapesti Operettszínház legújabb nagyszínpadi előadása úgy gondolkodtat el ezen, hogy közben szórakoztat. Az absztrakt közegben megelevenedő mese Don Quijoté-ról, a búsképű lovagról szól, aki addig álmodozott egy szebb és jobb világról, amíg elhitte, hogy valóban létezik. Érdekesség, hogy az eredeti musical 1965. november 22-én debütált a washingtoni Square Színházban, majd három esztendő múlva a Martin Beck Színházba költözött a produkció, mely összesen 2328 előadást élt meg. Az első európai bemutatót Madridban tartották, a magyar ősbemutatót pedig a Budapesti Operettszínházban, 1971-ben, Darvas Ivánnal a címszerepben. Hosszú évtizedek után most újra színpadon az előadás, melyet szöveg- és kottahűen, ám modern eszközökkel, gondolatisággal és látvánnyal, lenyűgöző jelmezekkel, parádés szereposztással mutattak be a nézőknek szeptember 11-én.
“Tudnod kell, Sancho barátom, hogy én az égnek rendelése szerint avégre születtem, hogy ebben a mi vaskorunkban – amint mondani szokták – újólag feltámasszam az aranykort.”
Szereposztás:
Don Quijote / Cervantes: Németh Attila, Nagy Lóránt, Homonnay Zsolt
Sancho: Serbán Attila, Sándor Péter, Kocsis Dénes
Aldonza / Dulcinea: Nádasi Veronika, Dancs Annamária, Peller Anna
Herceg / Carrasco / Tükörlovag: Bálint Ádám, Gömöri András Máté, Anger Balázs
Kormányzó / Fogadós: Pálfalvy Attila, Petridisz Hrisztosz, Dézsy Szabó Gábor
Atya: Mészáros Árpád Zsolt, Magócs Ottó, György-Rózsa Sándor
Házvezetőnő: Kalocsai Zsuzsa, Sz. Nagy Ildikó
Antónia: Vágó Zsuzsi, Füredi Nikolett, Fekete-Kovács Veronika
Borbély: Magócs Ottó, Imre Roland, Czikora István László
Pedro: Miklós Attila, Illés Zoltán
Kapitány: Aczél Gergő
Rendező-koreográfus: Vincze Balázs.
Szöveg: Budapesti Operettszínház, képek: Török Hajni és Mahunka Balázs
