KETTŐ AZ EGYBEN

Az elmúlt nyáron még úgy jártam koncertekre, szinte minden hétvégén, mint akinek más témája sincs a fotózás területén. „Habzsoltam” a zenét. Természetesen első sorban a rockot, de belefért a hangszeres megszólalásnak minden ága. Még áprilisra is terveztem, hogy lesz egy kihagyhatatlan TRIÁSZ nagy koncert és a tortán a hab Sipos Tomi szólóalbumának bemutatója.

Aztán csend. Annak, aki rajong az élő zene varázsáért kibírhatatlannak tűntek a hónapok. Az alagút végén aztán elkezdett derengeni a fény. Elkezdték engedélyezni a foci meccsek látogatását és özönlött is a nép örülve a nyitásnak. Joggal gondolhatta mindenki, hogy a koncertszervezők, rendezők előtt is megnyílik a pálya. Nem így történt.

Nagy nehezen engedélyezték az zenélést, ötszáz főnyi közönségig. Szinte az események meghirdetése pillanatában elfogyott minden engedélyezett belépő. Azért, az áprilisban elmaradt koncertet csak nem akartam kihagyni szeptember elején és szerencsére még éppen befértem a lehetséges „nézői csapatba”.

Barba Negra Track kis színpad. Kétségtelenül nem olyan, mint amikor két-háromezer ember csinálja a hangulatot a területen, de legalább volt. Ennek örültünk sok-sok ismerőssel találkozva, már jócskán e kezdés előtt.

A pódium először Sipos Tomié volt. Már, amikor a zenekar elfoglalta helyét a színpadon, csak tátottam a számat. Bereczky Norbi a gitárnál, a basszust Lőrinc Viktor kezelte, a billentyűk mögött Popper Péter és a különleges dob mögött Szentmihályi „Michel” Gábor varázsolt. Azonnal lehetett érezni, hogy ez nagyot fog szólni. Tomit nem kell bemutatni senkinek, pedig ez egy első lemez bemutató volt! Az internet közönsége a klip dalt már kívülről fújta és hangulat pillanatok alatt magas hőfokon égett. Kimondottan kellemes hangzásvilág, nagyon jó szövegek jöttek sorban. Az egész olyan volt mintha már tucatnyi buliján vettünk volna részt az énekesnek. Ígéretes jövő előtt a szóló karrier, de azért reméljük, hogy az Irigy Hónaljmirigy és a Sing-sing is marad nekünk.

Sipos után Sipos! Igaz többedmagával. Petit a Mirigyek után a TRIÁSZ-ban követhettem a kezdetektől Kálmán Gyurival és Jankai Bélával. Volt egy általam imádott ZÁRTOSZTÁLY is  és most megint a három „király” állt színpadra, nagyzenekari kísérettel.

Meg nem tudnám mondani ki élvezte jobban a zenét. A közönség vagy a zenészek. Gyanítom, hogy frenetikus hangulat leginkább az egymásra hangolódás tökéletességének volt köszönhető. Az, hogy „felszántották” a nem túl nagy színpadot és végre olyan zene szállt szerte-szét az estében még sokáig megmaradhatott minden résztvevőben.

Két koncert egy este. Ez az, ami hiányzott hónapokon keresztül és csak remélni tudom, hogy a körülmények lehetővé teszik a folytatást. Szükségünk van a zene csodájára.

Kép és szöveg: Koncz Dezső

There is one comment

  1. Szendrei Tibor

    Sajnos pont a lényeget nem ismerem. Az ált. iskolai tanító néni mondta,hogy az órán se énekeljek. Előnye is volt,hogy semmi karének,míg másoknak kötelező volt.
    Mivel a belbecshez, mint írom nem értek marad a laikusi kűlcsin. A zenészek,vagy a közönségük szereti a vad külsőt? Ettől jobb az zene,a szebb a dallam? Segítene egy hozzáértő a megértésben Előre is köszönöm.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s